Megjegyzések a „koinonia” fogalmához

Ez az írás tulajdonképpen egy megjegyzés a jezsuita blog „Koinonia – közösség: egy katolikus alapszó régi és mai jelentéséről” című írásához. Az írás tartalmát röviden a következőkben foglalhatjuk össze: először szó van a Trienti Zsinat utáni egyháztan negatív jelenségéről, Bellarmin Szent Róbert egyháztagságot leíró szempontjairól. Bellarmin Szent Róbert szerint a teljes egyháztagsághoz az egység hármas köteléke szükséges: egység a szentségekben, a tanításban és egység a hierarchiával. A szerző szerint az egyháztagság ilyen meghatározása szükséges, de mára már meghaladottá vált: ”A kezdeményezés méltánylandó, ám ma – a karteziánus filozófiát ért megsemmisítő (posztmodern, fenomenológiai, hermeneutikai stb.) kritikát figyelembe véve – már aligha gondolkodhatunk ugyanígy.”

A továbbiakban, a szakadás hermeneutikájának megfelelően ezzel szembe van állítva a napjainkban elterjedt kommunió-egyháztan központi fogalma, a „koinonia”, a kommunió, a közösség fogalma. Az eszmefuttatást mintegy keretbe foglalja a kommunióról tudomást nem vévő, Ferenc pápa ellen lázadó integristákra való hivatkozás (első bekezdés) és lényegében ennek megismétlése az utolsó bekezdésben, ezúttal azonban a „fundamentalista” megnevezést használva. Nyilvánvaló, hogy a pápa elleni lázadást a kommunió megsértésének kell tartanunk, de a pápa tanításával, ennek problematikus értelmezéseivel kapcsolatos kérdések föltevése nem tekinthető lázadásnak, különösen akkor nem, ha ezek nincsenek összhangban elődeinek tanításával. A szerző adós marad ezzel a megkülönböztetéssel. Erre a bejegyzés végén még visszatérünk.

A szakadás hermeneutikáját mint teológiai stílust általában nem jellemzi az Egyház régi tanításának közvetlen, kifejezett tagadása. Ezek szükségességét elismerik, de az erre vonatkozó kijelentések mesterkéltnek tűnnek, nem illeszkednek a szövegbe, inkább csak valamilyen „megnyugtatásul” szolgálnak. A lényeg az, hogy nincs szó szerves összefüggésről, a régit is magába foglaló, sokszor ebből kiinduló fejlődésről. Így, mint említettük, Bellarmin Szent Róbert egyháztagságról szóló meghatározásának szükségességét az írás sem tagadja, de a szakadásszerű szembeállítás miatt ez a kijelentés „idegen testnek”, összefüggés nélkülinek tűnik a szövegben.

Pedig a 2. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló, Lumen Gentium dogmatikai konstitúciója, amikor a Katolikus Egyház tagjairól beszél, megismétli a Bellarmin Szent Róbert által említett hármas köteléket (14): „Az Egyház közösségébe azok épülnek be teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében — a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékeivel — kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök által kormányozza.”  Az LG szerint Jézus Krisztus Egyháza „e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik” (8). A Hittani Kongregáció Dominus Jesus nyilatkozata azokat az egyházakat, amelyek nincsenek közösségben a Katolikus Egyházzal, de megvan náluk az apostoli folytonosság és az érvényes Eucharisztia, tehát a keleti egyházakat, részegyházaknak nevezi: „ezekben az egyházakban is Krisztus Egyháza van jelen és működik, jóllehet hiányzik a katolikus Egyházzal való teljes közösség, mert nem fogadják el a primátus katolikus tanítását” (17). A protestáns közösségek azonban nem egyházak a szó sajátos értelmében, de „akiket e közösségekben megkeresztelnek, azok a keresztség révén beletestesülnek Krisztusba, s ezért bizonyos, jóllehet tökéletlen közösségben vannak az Egyházzal (17).

Az 1985-ben tartott rendkívüli püspöki szinódus az Egyház titkának megvilágítására a kommunió fogalmát javasolta. A Hittani Kongregáció 1992-ben levelet írt a püspökökhöz a kommunióra építő egyháztanokkal kapcsolatban. A levél felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a kommunió fogalmát az Egyházat leíró más fogalmakkal (Krisztus Titokzatos Teste, Isten Népe) együtt, integráltan kell alkalmazni, figyelembe véve azt a kapcsolatot, amely az Egyház, mint közösség  és az Egyház mint szentség között van. Azt is hangsúlyozza a levél, hogy a kommunió, a közösség fogalma analóg fogalom (nem „univok”), ezért ezt az Egyházra alkalmazva a Szentírás és a patrisztikus hagyomány keretein belül kell értelmezni (3).

A kommunió fogalma mindig két irányra, egy vertikális (közösség Istennel) és egy horizontális (közösség az emberekkel) irányra vonatkozik. A kommunió egyszerre látható és láthatatlan. A kommunió láthatatlan valósága a közösség az Atyával a Fiú által a Szentlélekben és az isteni természetben részesülő emberek egymással való közössége. Ezt írja a levél (4):

Itt a földön, az Egyházban az apostoli tanításban, a szentségekben és a hierarchikus rendben bensőséges kapcsolat van a láthatatlan közösség és a látható közösség között. Ezen isteni ajándékok által, amelyek nagyon is látható valóságok, valósul meg különböző módokon a történelemben Krisztus prófétai, papi és királyi működése az emberiség üdvösségére. A kommunió láthatatlan és látható elemeinek ezen kapcsolata teszi az Egyházat az üdvösség szentségévé.

Így kapcsolódik tehát az egyháztagság Bellarmin Szent Róbert által említett hármas köteléke az Egyháznak mint kommuniónak a szemléletéhez.

Megjegyezzük még, hogy Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa egy 2001-ben tartott konferencián előadást tartott a 2. Vatikáni Zsinat egyháztanáról. Előadásában említette, hogy hálás és boldog volt, amikor az 1985-ös szinódus a kommuniót helyezte az egyháztannal kapcsolatban a központi helyre. Majd így folytatja: „A következő évek megmutatták azt a tényt, hogy semmilyen szó, még a legjobb és legmélyebb jelentésű szó sem mentes a félreértéstől. Olyan mértékben, hogy a „kommunió” szó is egy könnyű jelszóvá vált, leértékelődött és eltorzult.”  A későbbi pápa kijelentését azzal indokolja, hogy a kommunió is az „Isten népe” kifejezéshez hasonló sorsra jutott: a túlzottan horizontális értelmezés elnyomta a vertikális, Istenre vonatkozó jelentést. (Sok kommunióra alapozott egyháztan szinte kizárólagosan csak az egyetemes egyház és a helyi egyházak témájával, az ezek közti hatalmi viszonyokkal foglalkozott.)

Érdekes az előadás következő megjegyzése is:

Szembesülve a kommunió fogalmának 1985 után bekövetkezett „redukciójával”, a Hittani Kongregáció helyénvalónak látta, hogy elkészítsen egy dokumentumot a „Levél a Katolikus Egyház püspökeihez az Egyház kommuniókénti értelmezésének néhány kérdéséről” címmel. A levelet 1992 május 28-án adtuk ki. Manapság az a teológus, akit érdekel a hírneve, kötelezőnek érzik, hogy a Hittani Kongregációtól származó bármely dokumentumot bírálja. Levelünk a bírálatok özönével találkozott, a szövegnek csak kis része találkozott elfogadással.

Az utóbbi időben (tulajdonképpen a 2. Vatikáni Zsinat befejezése óta) a Tanítóhivatal folyamatos leértékelődése történik. Ez nemcsak a Tanítóhivatal fontos intézményével, a Hittani Kongregációval szemben van így, hanem a pápai megnyilatkozásokkal, enciklikákkal kapcsolatban is. Elég itt most csak Boldog VI. Pál Humanae Vitae enciklikájára (1968) gondolnunk. A bírálatok általában a „haladónak” nevezhető irányzatoktól érkeztek, amelyek a Tanítóhivatal tanítását, állásfoglalását nem találták eléggé „haladónak”. Ferenc pápa pápaságával megváltozott a helyzet, mert néha az ő megnyilatkozásaival kapcsolatban nem az a probléma, hogy ezek nem elég „haladók”, hanem inkább a tanítás folytonosságát, az előző pápák tanításával való összhangot illetően merülnek föl megalapozott kérdések, problémák. Mindenesetre különös az a „hevesség”, amellyel azon irányzatok képviselői, amelyeknek nagy szerepük volt a Tanítóhivatal leértékelődésének folyamatában, most a Tanítóhivatal tekintélyére hivatkozva ítélik el a kérdések, problémák fölvetőit. Ez is utal arra, hogy napjainkban az Egyház válságos helyzetben van, amelynek jele a Tanítóhivatal helyzete is. A végső kimenetelt illetően természetesen a hitből következően optimistának kell lennünk, helyre fog állni a tanító Egyház Jézus Krisztustól eredő tekintélye, de ez nem jelenti azt, hogy az Egyház a közvetlen jövőben „könnyű” időknek néz elébe.

3 bejegyzés (“Megjegyzések a „koinonia” fogalmához”)

  1. Kedves Matthaios!

    Szeretném, ha tudnál arról, hogy ‘studiorumot’ a jezsuita.blog.hu -ról letiltották a blog működtetői. Feltehetően András Csaba S.J. táncról írt eszmefuttatása, és/vagy Jálics atya csikung-os lelkigyakorlatának kritizálása miatt. Talán a nagy többségű liberális hozzászólóknak is köze lehet ehhez. Úgy gondolom, jó ha erről tudsz.

    Üdvözlettel és tisztelettel: trienti

    • Köszönöm. Ez nem túl vigasztaló, de mindenképpen hasznos információ.

Hozzászólás a(z) trienti bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>