Az Istenről való beszéd. Az analógia

Az előző bejegyzésben szó volt az Egyház élő hagyományáról. Az élő hagyomány fogalmának értelmezése felveti annak kérdését, hogyan lehet körülírni azt, hogy mi a hagyomány és mi benne az élő. A hagyomány eleve feltételez valami változatlanságot, hiszen a hagyomány, tradíció szó olyannak az átadását jelenti, ami adott, ami változatlan. A körülöttünk lévő világban lévő élet viszont feltételezi a változást, a mozgást, a fejlődést. Miben hasonlít/különbözik az élő hagyomány által feltételezett “fejlődés” például egy tudományág  –mondjuk a fizika – fejlődéséhez/fejlődésétől? Ez nehéz kérdés, a teljes és kimerítő válasz helyett csak néhány szempontról lesz szó.

A hagyományban lévő hititkok Istenre vonatkoznak, közvetlenül vagy közvetve Istenről állítanak valamit. Így érkezünk meg az Istenről való emberi beszéd problémájához. A probléma az, hogy Isten kívül áll a teremtett világon, a mi fogalmaink szavaink, megismerőképességünk viszont a teremtett világhoz igazodik. Ezért merül fel a kérdés, hogy mondhatunk-e Istenről egyáltalán valamit, és ha igen milyen értelemben. Formálisan nézve a hittitkok is kijelentések. A kijelentések, a kijelentésekben használt szavak utalnak valamilyen  jelentésre. Először a kijelentések, szavak és jelentésük közti viszonyt tekintjük át.

Bizonyos szavak, fogalmak ugyanolyan értelemben állíthatók több dologról, tényállásról. Tipikus példa erre az “ember” szó, amely ugyanolyan értelemben vonatkozik minden emberre. Az ilyen szavakat (fogalmakat) egyértelmű, univok szavaknak nevezzük. Az univocitás “bajnoka” a matematika, ahol pontos meghatározásokkal próbálják elérni, hogy mindenki ugyanolyan értelemben használja a szavakat (fogalmakat). Ennek használatnak az ellentéte az úgynevezett ekvivok szóhasználat. Itt arról van szó, hogy teljesen különböző jelentésű szavaknak a hangalakja megegyezik. Erre jó példa az “ár” szó, amelyet lehet használni a vízáradattal kapcsolatban, lehet használni a paprika árával kapcsolatban is, de még a cipésznek is van “ár” nevű szerszáma.  Az “érték” szó nem sorolható egyik kategóriába sem. A szót igen sok értelemben használhatjuk, ezek a jelentések különböznek egymástól, de mégis hordoznak valami belső összefüggést, hasonlóságot. Így például mondhatjuk: “idén a nemzetgazdaság több értéket termelt”, “a műszer alacsony értéket mutat”,  a “csapat a mérkőzésen értékes pontot veszített”, “értékorientált nevelésre van szükség”, “a legföbb érték az ember”,  ”örök értékeket keressünk” stb.

A fenti példák mutatják, hogy az “érték”, “értékes” stb. szavaknak különböző jelentései lehetnek, de ezek a különböző  jelentések hordoznak valami benső összefüggést, hasonlóságot. Azt mondjuk, hogy a szó analóg értelemben használatos. Az analógia, a létanalógia (analogia entis)  a  (skolasztikus) metafizika központi fogalma, de az Istenről való beszéd (a teológia)  lehetőségét is a szavak analóg használata adja meg.

Még arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az analóg értelemben használt szavak jelentései között a külsődleges hasonlóságnál erősebb belső összefüggés is lehet. Ezt egy matematikai példával világítanám meg, ahol a hasonlóság inkább külsödleges, könnyen kiemelhető, a beszéd könnyen univokká tehető. A matematikában külöböző objektumokon végzett műveletek között hasonlóság lehet. A számokon végzett algebrai műveletek és a geometriában végzett transzformációk közti hasonlóság (és még sok egyéb hasonlóság) arra indította a matematikusokat, hogy olyan struktúrákat határozzanak meg, amely struktúrák lehetővé teszi, hogy a különböző területeken tapasztalható hasonlóságok egy absztrakt struktúra keretein belül   legyenek tanulmányozhatók. Így jött létre például az absztrakt algebra. Tehát itt arról van szó, hogy absztrakció segítségével a hasonló dolgokból kiemeltük azt, ami hasonló, és így lehetővé tettük a továbbiakban az egyértelmű, univok szóhasználatot. Könnyű a matematikának, mert ő észbeli létezőkkel (ens rationis) foglalkozik, ezért könnyen konstruál újabb tanulmányozható objektumokat. (Hogy mi a matematika, és hogyan viszonyul az érzékelhető valósághoz, érdekes kérdés, de ez most messze vezetne). Azt hiszem, világosan látszik, hogy az “érték” szó esetében a fenti eljárás nem látszik könnyen megvalósíthatónak. A különféle jelentések közötti belső rokonság sokkal mélyebben van annál, hogy a rokonság egyszerű feltárása által eljussunk az “érték” szó univok használatának modelljéhez.

Ne foglalkozzunk tovább az “érték” szó különböző jelentései közti rokonság elemzésével, inkább térjünk vissza eredeti kérdésünkre: hogyan beszélhetünk az abszolút transzcendens Istenről emberi nyelven. Nyilván nem tehetjük ezt a szavak univok használatával, mert ezzel  besorolnánk Istent a teremtett dolgok közé. Néha teológusok is beleeshetnek az univok vagy univokhoz közeli szóhasználat csapdájába. Így például Isten irgalmasságát és igazságosságát “földi módon” szemlélve, arra a megalapozatlan következtetésre jutnak, hogy a kárhozat lehetetlen. Nem kell azonban a nominalista állásponthoz sem csatlakoznunk, amely hajlik arra a véleményre, hogy az Istenről való beszéd közel van a szavak ekvivok, azaz teljesen eltérő értelemben való használatához, mert szavainknak alig van jelentése Istennel kapcsolatban. Valójában a teremtett dolgok a korláttalan isteni létből való részesedés alapján léteznek Istentől különböző, korlátozott létezőkként. Végtelen különbség van ugyan a korlátlan, végtelen létezés és a véges, korlátolt létezés között, de mégis van valami hasonlóság a Teremtő és a teremtett között. Ez a hasonlóság teszi azt lehetővé, hogy emberi szavakat, emberi fogalmakat, emberi nyelvet analóg módon használva, Istenről analóg értelmű, de mégis igaz kijelentéseket tegyünk. A következő bejegyzések egyike az Istenről való analóg beszéd évezrednél is régebbi módszertanával foglalkozik.

8 bejegyzés (“Az Istenről való beszéd. Az analógia”)

  1. Azt hiszem, az emberi lét történelmiségének (a kommunikáció és mobilitás megélénküléséből fakadó) intenzívebb tudatosítása egy nagyon erős “ekvivok” sodrásirányt hozott magával a nyelvhasználatban és a gondolkodásban. Ezért valóban fontos kérdés a teológia analóg nyelvhasználatán eltöprengeni.

  2. A hagyomány keresztény fogalma valami módon a történelmi szféra és az örökkévalóság találkozási tartományát jelenti. Összefüggésben az üdvtörténeti idő mindhárom dimenziójával, és figyelembe véve az ember szellemi természetét ugyanúgy, mint a történelmi létét. Ezért összetett dolog az állandóság és a változás kapcsolatának a leírása a teológiában. A hagyomány az örökkévalóság “köldökzsinórja”, Isten Igéjének jelenléte a mi világunkban. Metafizikailag, valmint térben és időben is analóg-élettér, aminek a középpontjában a Megtestesülés misztériuma áll, mint sűrűsödési pont.

    • A szent hagyomány katolikus meghatározása röviden és a lényeget kifejezve: “Istennek az a kinyilatkoztatása, melyet az apostolok tanítottak, de le nem írtak.” (Egri Kis Katekizmus)

      “A Hitnorma tartalma nemcsak a Szentírásból olvasható ki, hanem az Egyház liturgiájából, szimbólumaiból, művészetéből, fegyelmi gyakorlatából, későbbi írásaiból is. Ezek tanúskodnak a Szenthagyományról. A Szentírás és a Szenthagyomány hiteles értelmezésére a Tanítóhivatal illetékes. Egyéni értelmezéseket a Tanítóhivatal értelmezése fölé helyezni annyit jelentene, mint kiszolgáltatni Isten igazságát az emberi vélekedések zűrzavarának.” (Hagiosz)

    • Kedves Trienti!

      Ha ön a Hagyomány teológiájának a hagyományban meglévő hivatalos forrásait nem ismeri /legalábbis nem azokat idézi/, akkor érdemes lenne fellapoznia a Katolikus Egyház Katekizmusát, ami a laikus tájékozódást szolgálja.

      (Korrábbi megjegyzéseiből látom, hogy nem tudja, hogy ennek több szövegváltozata van. Az elsőként /1991-92/ franciául megjelent kiadást fordították először magyarra. Az évekkel később megejelent, itt-ott átdolgozott latin kiadáshoz igazítva jelentek meg a SzIT újabb kiadásai. Így, amit ön fordítási problémának vél az angollal összehasonlítva /?/, az sok esetben a szövegváltozatok különbségeiből fakad.)

      A Katekizmus érthetővé teszi a fentieket, bár nem szó szerint idéztem.

    • Kedves Bystander, rosszul látja! Ismerem a katekizmus kiadásainak hosszú sorát a francia kiadással kezdődően, amit később visszavontak és korrigáltak. A latin változatot fordították le magyarra. Én az angol nyelvűhöz tudok hozzászólni. Ehhez szintén corrigendát adtak ki. A magyar fordítás sok helyen az angollal és hitbeli ismereteimmel összevetve csapnivalóan rossz! A szövegváltozatok különbözősége jelentésbeli, értelmezést érintő különbségeket jelent, ami megengedhetetlen felületesség.

  3. Kedves Bystander!

    Mi a problémája az idézeteimmel? Ellentmondásban van a Katolikus Egyház Katekizmusával? Lehet, hogy félreért? Nekem nincs problémám a Szenthagyomány elfogadásával sem forrásainak felkutatásával és részletes bemutatásával, ha épp az a célom. Arról van szó, hogy én a konkrét, érthető és pontos megfogalmazásokat előnyben részesítem a teológia területén.

    • Kedves Trienti!

      Nincsen “problémám”, csak konkretizálok és pontosítok. Fontosnak tartom, hogy az érthetőséget ne szubjektivizáljuk, mert ez idegen a katolikus hagyománytól. Olyasmi is lehet világos és érthető, amit közösségünk egy-egy tagja nem ért.

      Ha példaként Szent Tamást vesszük, aki nyilván “konkrét, érthető és pontos”, akkor is azt látjuk, hogy még egész életükben vele foglalkozó kiváló teológusok, sokszor rendtársai is másképp értik, számtalan különböző módon értelmezik az egyes kijelentéseit. Ez pedig elsősorban nem Szent Tamást minősíti.

    • A konkrét, érthető és pontos megfogalmazások mindenki javát szolgálják objektíve. Ez elvárható mindenkitől. Ez csak annyiban “szubjektív” megállapítás a részemről, amennyiben ezzel magam is egyetértek. Nehéz lenne olyan valakit találni, aki ebben nem értene velem egyet, vagy kikezdené világos mondanivalómat. Az érthetőség mellett szintén fontosnak tartom a konkrét és pontos fogalmazást ott ahol ezt a téma megkívánja. Remélem érthetően fogalmazok, fogalmaztam és idéztem?

Hozzászólás a(z) Bystander bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>