Az alábbiak a Summa Theologiae harmadik része 38. kérdése fordítását tartalmazzák a latin szöveg alapján. János keresztségéről több helyen is beszélnek az evangéliumok. Ez a kérdés azzal foglalkozik, hogy mi volt János keresztségének teológiai tartalma. A 39. kérdés, amelyet várhatóan a jövő év elején fordítunk le, Krisztus János általi megkeresztelésével foglalkozik.

38. KÉRDÉS

[János keresztségéről]

A továbbiakban azzal a keresztséggel foglalkozunk, amellyel Krisztus megkeresztelkedett. Mivel Krisztus János keresztségével kereszteltetett meg, először János keresztségéről általában kell beszélnünk, másodszor pedig Krisztus megkeresztelkedéséről. Magával, János keresztségével kapcsolatban hat kérdéssel foglalkozunk:

1. Illő volt-e az, hogy János keresztelt?
2. Istentől származott-e ez a keresztség?
3. Közölt-e ez kegyelmet?
4. Krisztuson kívül másoknak is meg kellett-e ezzel a keresztséggel keresztelkedni?
5. Meg kellet-e szűnni ennek a keresztségnek, miután Krisztus megkeresztelkedett?
6. A János keresztségében részesülteknek meg kellet-e később Krisztus keresztségével keresztelkedni?

1. SZAKASZ  [Illő volt-e az, hogy János keresztelt?]

Az első problémát így közelítjük meg:

1.  Úgy látszik, nem volt illő az, hogy János keresztelt. Minden szentséggel kapcsolatos szertartás ugyanis valamelyik törvényhez tartozik. János azonban nem hozott új  törvényt. Tehát nem volt illő az, hogy új keresztelési szertartást vezessen be.

2.  Ezenkívül, Jánost azért küldte Isten, hogy mint próféta tanúságot tegyen. Lukács evangéliuma (Lk 1, 6-7) szerint: te pedig gyermek a Magasságbeli prófétájának nevezetetsz.  De a Krisztus előtti próféták nem vezettek be új szertartást, hanem a törvény szerinti szertartások megtartására buzdítottak, amint ezt Malakiás próféta mondja (Mal 4, 4) ¹: emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek, törvényéről. Tehát nem kellett Jánosnak a keresztség új szertartását bevezetni.

3.  Ezenkívül, ha valahol egy dologgal kapcsolatban valami fölösleges, ehhez semmit sem szabad hozzáadni. De a zsidóknál fölösleges számban voltak „keresztségek”. Márk evangéliuma szerint (Mk 7, 3-4): a farizeusok és általában a zsidók a kezük gyakori mosása nélkül nem étkeznek; a piacról jőve mosakodás nélkül nem esznek;  és még sok más dolog is van, amelyet megtartanak; ilyenek a poharak, korsók, rézedények és ágyak lemosása. Tehát nem volt illő az, hogy János keresztelt.

Ezzel szemben áll a Szentírás tekintélye. Máté evangéliuma (Mt 3, 5-6) azután, hogy János szentségéről beszél, hozzáteszi, hogy sokan mentek ki hozzá és megkeresztelkedtek a Jordánban.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy négy dolog miatt illő volt János keresztsége:

1. Szükséges volt Krisztus János általi megkeresztelése, hogy Krisztus ezáltal megszentelje a keresztséget, amint ezt Ágoston mondja János evangéliumáról szóló művében (Tract. xiii in Joan.).
2. Hogy Krisztust megismerjék. Ugyanis maga Keresztelő János mondja János evangéliumában (Jn 1, 31), hogy megismertessék Izraelben, tudniillik Krisztus, ezért jöttem én vízzel keresztelni. Így ugyanis egyszerűbb volt bemutatni Krisztust az összegyűlt tömegnek, mintha külön-külön az egyes emberekhez fordult volna, amint Aranyszájú Szent János mondja János evangéliumát magyarázva (Hom. x in Matth.).
3. Hogy János keresztsége által az embereket hozzászoktassa Krisztus keresztségéhez. Ezért mondja Gergely pápa egyik beszédében (Hom. vii in Evang.): azért keresztelt János, hogy előfutárságának rendeltetése szerint, születésében megelőzve a megszületendő Úrat, a kereszteléssel is a keresztelendők előtt járjon.
4. Hogy az embereket a bűnbánatra vezetve felkészítse Krisztus keresztségének méltó felvételére. Ezért mondja Béda, hogy amennyire a még meg nem keresztelteknek hasznos a keresztény hit tanítása, annyira volt hasznos János keresztsége Krisztus keresztsége előtt. Amint János bűnbánatot hirdetett, Krisztus keresztségét előre meghirdette és az embereket a világ számára megjelent igazság megismerése felé vezette, úgy az Egyház szolgái először oktatnak, a megkeresztelendőket bűneikről meggyőzik, végül megígérik ezek bocsánatát Krisztus keresztségében.

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János keresztsége önmagában véve nem szentség, hanem valamilyen szentelmény volt, felkészítve Krisztus keresztségére. Ezért  bizonyos értelemben véve Krisztus, nem pedig Mózes törvényéhez tartozott.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János nemcsak próféta volt, hanem több, mint próféta, amint ezt Máté evangéliumában olvashatjuk (Mt 11, 9). Lezárta a törvényt és az Evangélium kezdetét jelentette. Ezért az jellemezte őt, hogy az embereket szóval és cselekedettel inkább Krisztus törvényére, mint a régi törvény megtartására vezette.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a farizeusoknak a csak a test tisztaságára irányuló „keresztsége” hiábavaló volt. János keresztsége azonban a lelki tisztaságra irányult, mert ez az embereket a bűnbánatra vezette, amint mondottuk.

2. SZAKASZ  [Istentől származott-e János keresztsége?]

A második problémát így közelítjük meg:

1.  Úgy látszik, hogy János keresztsége nem Istentől származott. Ugyanis semmilyen Istentől származó szentelmény vagy szentség nem kapja nevét csupán csak egy embertől. Az új törvény keresztségét sem mondják Péter vagy Pál keresztségének, hanem Krisztus keresztségének. De a szóban forgó keresztség Máté evangéliuma szerint (Mt 21, 25) Jánostól kapta nevét: János keresztsége az égből volt? Vagy az emberektől? Tehát János keresztsége nem származott Istentől.

2.  Ezenkívül, minden új, Istentől származó tanítás bizonyos jelek által van megerősítve, amint az Úr a Kivonulás könyve szerint (Kiv 4) hatalmat adott Mózesnek, hogy jeleket műveljen. A Zsidóknak írt levél (Zsid 2, 3) mondja, hogy minthogy hitünk kezdete az Úr kijelentése, ebben azok erősítenek meg bennünket, akik hallották ezt, az Isten által művelt jelek és csodák által együtt tanúskodva. De Keresztelő Jánosról azt mondja János evangéliuma (Jn 10, 41), hogy János nem művelt csodákat. Tehát úgy látszik, hogy az a keresztség, amellyel János keresztelt, nem származott Istentől.

3.  Ezenkívül, az istenileg alapított szentségekre a Szentírásban bizonyos parancsok vonatkoznak. János keresztségét azonban semmilyen szentírási parancs nem írja elő. Úgy látszik tehát, hogy ez nem Istentől származott.

Ezzel szembenáll az, amit János evangéliuma (Jn 1, 33) mond: aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ‘Akire látod a Lelket leszállni…’.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy János keresztségével kapcsolatban két dolgot kell figyelembe vennünk. Ezek egyike maga a keresztség szertartása, a másik pedig a keresztség hatása. A keresztség szertartása nem az emberektől volt, hanem ez Istentől származott, aki a Szentlélek belső kinyilatkoztatása által Jánost keresztelni küldte. Ennek a keresztségnek a hatása azonban az embertől van, mert semmi olyan nem történt ebben, ami az ember cselekedete által nem lenne elérhető. Ez tehát nem kizárólagosan Istentől származott, hanem csak aszerint, hogy az Isten az emberben működik.

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az új törvény keresztsége által az ember belsőleg, a Szentlélek által kereszteltetik meg. János keresztsége által csak a test tisztult meg a víz által. Ezért olvassuk Máté evangéliumában (Mt 3, 11): én vízben keresztellek benneteket, az a Szentlélekben fog. Ezért János keresztsége a nevét tőle kapta, mert semmi olyan nem történt ebben, amit nem ő tett volna meg. Az új törvény keresztsége azonban nevét nem a kiszolgáltatójától kapja, mert nem ő hozza létre a keresztség fő hatását, tudniillik a belső megtisztulást.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János teljes tanítása és minden cselekedete Krisztusra irányult, aki az ő és János tanítását a jelek sokaságával erősítette meg. Ha ugyanis János jeleket vitt volna végbe, akkor az emberek ugyanúgy tekintettek volna Jánosra, mint Krisztusra. Ezért, hogy az emberek főként Krisztusra figyeljenek, Jánosnak nem adatott meg az, hogy jeleket műveljen. Azoknak a zsidóknak, akik azt kérdezték, hogy ő miért keresztel, a Szentírás tekintélyével válaszolt mondva, hogy én vagyok a pusztában kiálltónak a szava stb,  amint ezt János evangéliumában (Jn 1, 23) olvashatjuk. Működését szigorú élete is alátámasztotta, mert, amint Aranyszájú Szent János mondja Máté evangéliumát magyarázva (Hom. x in Matth.), csodálatos volt emberi testben ekkora kitartást látni.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János keresztségét Isten csak egy kis időre rendelte a fent említett okok miatt. Ezért a Szentírásban általánosan adott parancsokban nincs erre vonatkozó utasítás, erre csak a Szentlélek belső sugallata utasított, amint mondtuk.

3. SZAKASZ  [Közölt-e kegyelmet János keresztsége?]

A harmadik problémát így közelítjük meg:

1.  Úgy látszik, hogy János keresztsége kegyelmet közölt. Márk evangéliuma (Mk 1, 4) ugyanis azt mondja, hogy János a pusztában volt, keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. A bűnbánat és a bűnök megbocsátása azonban a kegyelem által van. Tehát János keresztsége kegyelmet közölt.

2.  Ezenkívül, a János által megkeresztelendők megvallották bűneiket, amint ezt Máté (Mt 3, 6) és Márk (Mk 1, 5) evangéliumában olvassuk. A bűnök megvallása azonban ezek bocsánatára irányul, ami a kegyelem által történik. Tehát János keresztsége kegyelmet közölt.

3.  Ezenkívül János keresztsége közelebb volt Krisztus keresztségéhez, mint a körülmetélés. A körülmetélés által azonban elengedődik az áteredő bűn. Béda mondja, hogy a körülmetélés az áteredő bűn sebére az üdvös gyógyításnak ugyanazt a segítségét adta, amelyet most, a kinyilatkoztatott kegyelem idejében a keresztség szokott adni. János keresztsége sokkal inkább a bűnök megbocsátását eredményezte. Ez azonban kegyelem nélkül nem történhetett volna meg.

Ezzel szemben áll az, amit Máté evangéliuma (Mt 3, 11) mond: Én ugyan vízzel keresztellek titeket a megtérésre. Ezt magyarázva Gergely pápa valamelyik beszédében kifejti, hogy János nem a Lélekben, hanem vízben keresztelt, mert nem állt hatalmában a bűnök alóli feloldozás. De a kegyelem a Szentlélektől van, a kegyelem által vétetnek el a bűnök. Tehát János keresztsége nem közölt kegyelmet.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a fentiek szerint János teljes tanítása és működése Krisztusra készített föl, amint a szolgák és inasok fölkészítik az anyagot arra, hogy a fő mester ennek formát adjon. Az emberek számára a kegyelem közlése azonban Krisztus által történt, amint azt János evangéliuma (Jn 1, 17) mondja: a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg. Ezért János keresztsége nem közölt kegyelmet, csak a kegyelemre készített fel. Ezt háromféle módon tette: (1) János Krisztusban való hitre vezető tanítása által. (2) Az emberek Krisztus keresztségéhez való hozzászoktatása által. (3) A bűnbánat által felkészítve az embereket Krisztus keresztsége hatásának a befogadására.

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az idézett szövegben, amint ezt  Béda megjegyzi, a „bűnbánat keresztsége” kifejezést kétféleképpen lehet érteni. Az első értelemben ez arra vonatkozik, amit János (bűnbánatinak mondott) keresztsége adott. Ez a keresztség ugyanis a bűnbánatra indítás és a bűnbánat szándékának kinyilvánítása volt.   A második értelemben véve ez a kifejezés Krisztus keresztségére vonatkozik, amely által a bűnök meg vannak bocsátva. Ilyen keresztséget János nem adhatott, ezt a keresztséget csak hirdette, mondva, hogy ő majd titeket a Szentlélekben fog megkeresztelni. Vagy azt mondhatjuk, hogy János hirdette a bűnbánat keresztségét, azaz olyan keresztséget, amely az embert arra a bűnbánatra indítja, amely a bűnbocsánatra vezet. Vagy azt mondatjuk, hogy Krisztus keresztsége által, amint Jeromos mondja, kegyelem adatik, a bűnök kegyelemből meg lesznek bocsátva. Ami pedig a vőlegény által fejeződik be, az a vőfély, tudniillik János kezdeményezésére indul el. Ennek megfelelően van szó arról, hogy János keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét, nem úgy mintha ő a bűnök megbocsátását végbe tudta volna vinni, hanem úgy, hogy ő ezt a fölkészítés által elkezdte. 

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bűnök megbocsátása előbb említett megvallásuknak nem lett János keresztsége által azonnal megjelenő következménye. Ez az ezt követő bűnbánatnak és Krisztus keresztségének a következménye, amelyre az előbbi bűnbánat fölkészített.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a körülmetélés intézménye az áteredő bűn orvoslására szolgált. János keresztsége nem ezt a célt szolgálta, ez csak a Krisztus keresztségére való fölkészítés volt, amint ezt mondtuk. A szentségek azonban alapításuk erejénél fogva hatékonyak.

4. SZAKASZ  [Krisztuson kívül másoknak is meg kellett-e János keresztségével keresztelkedni?]

A negyedik problémát így közelítjük meg:

1.  Úgy látszik, hogy János keresztségével egyedül csak Krisztusnak kellett megkeresztelkedni. Amint fentebb kifejtettük, János azért keresztelt, hogy Krisztus megkeresztelkedjen, mondja Ágoston János evangéliumáról írt művében (Super Joan. Tract. xiii). Ami viszont Krisztus sajátos tulajdonsága, nem jár másoknak. Tehát senki másnak nem kellett ezzel a keresztséggel megkeresztelkedni.

2.  Ezenkívül, aki megkeresztelkedik, vagy kap valamit a keresztségtől vagy közöl valamit a keresztséggel. János keresztsége által azonban senki sem kaphatott semmit, mert ez nem közölt kegyelmet, amint mondtuk. Kizárólag csak Krisztus közölhetett valamit a keresztséggel, aki legtisztább testének érintésével megszentelte a vízeket. Úgy látszik tehát, hogy egyedül csak Krisztusnak kellett János keresztségével megkeresztelkednie.

3. Ezenkívül, ha mások megkeresztelkedtek ezzel a keresztséggel, ez csak azért volt, hogy felkészüljenek Krisztus keresztségére. Ezért illőnek látszana, hogy amint Krisztus keresztségében mindenki részesül, nagyok és kicsinyek, pogányok és zsidók, úgy János keresztségében is mindenki részesüljön. Nem olvashatunk azonban arról, hogy János gyermekeket vagy pogányokat keresztelt volna. Azt mondja ugyanis Márk evangéliuma (Mk 1, 5), hogy kimentek hozzá a jeruzsálemiek és megkeresztelkedtek nála. Tehát úgy látszik, hogy Jánosnál egyedül csak Krisztusnak kellett megkeresztelkednie.

Ezzel szemben áll az, amit Lukács evangéliuma mond (Lk 3, 21): történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy két oka van annak, hogy Krisztuson kívül másoknak is meg kellett keresztelkedniük. (1) Amint Ágoston mondja János evangéliumáról szóló művében (Super Joan. Tract. iv, v) ha egyedül csak Krisztus keresztelkedett volna meg János keresztségével, lettek volna, akik azt mondják, hogy János keresztsége, amellyel Krisztus megkeresztelkedett, méltóbb Krisztus keresztségénél, amellyel a többiek megkeresztelkednek. (2) Szükséges volt az, hogy a többiek János keresztsége által készüljenek föl Krisztus keresztségére, amint mondottuk.

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János keresztsége nem csak arra való volt, hogy Krisztus megkeresztelkedjen, hanem ennek más okai is volta, amint mondottuk. De ha csak ez lett volna az egyetlen oka János keresztségének, az előbb említettek miatt még akkor is meg kellett volna ezzel másoknak is keresztelkedni.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a többiek, akik János keresztségéhez járultak, nem voltak képesek a keresztséggel valamit közölni, és ezen keresztség által kegyelmet sem kaptak, ez csak a bűnbánat jele volt.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János keresztsége bűnbánati keresztség volt, ezért a gyermekeket ezzel nem keresztelték meg. A pogányok számára az üdvösség útjának megnyitása egyedül Krisztusnak volt fenntartva, akire a Teremtés könyve szerint (Ter 49, 10) a pogányok várakoztak. De szenvedése és föltámadása előtt maga Krisztus is megtiltotta az apostoloknak, hogy a pogányok közé menjenek. Még kevésbé volt illő tehát az, hogy a pogányok János által eljussanak a keresztségre.

5. SZAKASZ  [Meg kellet-e szűnni ennek a keresztségnek, miután Krisztus megkeresztelkedett?]

Az ötödik problémát így közelítjük meg:

1.  Úgy látszik, hogy János keresztségének meg kellett szűnni, miután Krisztus megkeresztelkedett. Ezt mondja ugyanis János evangéliuma (Jn 1, 31): azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismerje őt Izrael. Krisztus megkeresztelkedésével azonban ez mind János tanúsága által, mind a galamb leszállása által, mind pedig az Atya szózata által megfelelően megtörtént. Tehát nem látszik az, hogy János keresztségének ezután is meg kellett volna maradnia.

2.  Ezenkívül, Ágoston mondja János evangéliumáról szóló művében (Super Joan. Tract iv), hogy megkeresztelkedett Krisztus, és megszűnt János keresztsége. Úgy látszik tehát, hogy Krisztus megkeresztelkedése után már nem kellett volna Jánosnak keresztelnie.

3.  Ezenkívül, János keresztsége Krisztus keresztségének előkészítése volt. De Krisztus keresztsége rögtön elkezdődött az ő megkeresztelkedése után, mert legtisztább testének érintése által újjáteremtő erőt közölt a vizekkel, amint Béda mondja. Úgy látszik tehát, hogy Krisztus megkeresztelkedése után János keresztsége megszűnt.

Ezzel szemben áll az, amit János evangéliuma (Jn 3, 22-23) mond: Jézus Judea földjére ment és keresztelt, János szintén keresztelt. Krisztus azonban nem keresztelt azelőtt, hogy megkeresztelkedett volna. Úgy látszik tehát, hogy miután Krisztus megkeresztelkedett, János továbbra is keresztelt.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy János keresztségének nem kellet megszűnnie Krisztus megkeresztelkedése után. Először azért nem, mert, amint Aranyszájú Szent János mondja, ha megszűnt volna János keresztsége Krisztus megkeresztelésével, az emberek azt mondták volna, hogy ez féltékenység vagy harag miatt történt. Másodszor azért, mert ha megszűnt volna János keresztsége, miután Krisztus megkeresztelkedett, ez János tanítványaiban nagyobb féltékenységet okozott volna. Harmadszor azért, mert János tovább keresztelve hallgatóit Krisztushoz küldte. Negyedszer azért, mert ahogyan Béda mondja, amíg megvolt a régi törvény árnyéka, nem hagyhatta abba az Előfutár tevékenységét, míg az igazság meg nem nyilvánul.

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy megkeresztelés által Krisztus még nem vált teljesen ismertté, ezért továbbra is szükség volt János keresztségére.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Krisztus megkeresztelkedésével megszűnt János keresztsége, de nem azonnal, hanem akkor, amikor ő a börtönbe került. Aranyszájú Szent János mondja János evangéliumával kapcsolatban (Hom. xxix in Joan.): úgy vélem János halála ezért engedtetett meg, és azáltal, hogy ő már nem volt a figyelem középpontjában, főként Krisztus kezdett el prédikálni, úgy, hogy az egész sokaság figyelme felé fordult, a mindkettőjükre vonatkozó vélemények többé már nem okoztak megoszlást.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy János keresztsége nem csak arra készített  föl, hogy maga Krisztus megkeresztelkedjen, hanem arra is, hogy mások Krisztus keresztsége felé induljanak: ez azonban nem történt meg azonnal, Krisztus keresztsége után.

6. SZAKASZ  [A János keresztségében részesülteknek meg kellet-e később Krisztus keresztségével keresztelkedni?]

A hatodik problémát így közelítjük meg:

1. Úgy látszik, hogy a János keresztségével megkeresztelteknek nem kellett Krisztus keresztségével megkeresztelkedni. János ugyanis nem volt az apostoloknál kisebb, minthogy róla írja Máté evangéliuma (Mt 11, 11): asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. Azok azonban, akiket az apostolok kereszteltek, nem lettek újra megkeresztelve, hanem keresztségükhöz csak az apostolok kézföltétele adódott hozzá. Azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben (ApCsel 8, 16-17), hogy azokra, akiket Fülöp az Úr Jézus nevében megkeresztelt, az apostolok, tudniillik Péter és János, föltették kezüket és ők megkapták a Szentlelket. Tehát úgy látszik, hogy azoknak, akik részesültek János keresztségében, nem kellett Krisztus keresztségében részesülni.

2.  Ezenkívül, az apostolok megkeresztelkedtek János keresztségével, egyesek ugyanis közülük János tanítványai voltak, amint erre utal János evangéliuma (Jn 1, 37). Úgy látszik azonban, hogy ők nem részesültek Krisztus keresztségében, mert János evangéliuma (Jn 4, 2) azt mondja, hogy Jézus nem keresztelt, hanem csak tanítványai. Úgy látszik tehát, hogy azoknak, akik János keresztségében részesültek, nem kellett Krisztus keresztségével megkeresztelkedni.

3.  Ezenkívül, kisebb az, aki megkeresztelkedik, mint az, aki keresztel. De nem olvashatjuk, hogy maga János részesült volna Krisztus keresztségében. Ez tehát még kevésbé volt szükséges azoknak, akiket János keresztelt.

4.  Ezenkívül, az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 19, 1-5) írja, hogy Pál bizonyos tanítványokat talált, akiknek ezt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban ezt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek«. Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Ezért ismét megkeresztelték őket a Mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Úgy tűnik tehát, hogy azért kellet újra megkeresztelkedniök, mert nem tudtak a Szentlélekről, amint erre Jeromos utal Joel próféta könyvével (Joel 2, 28) kapcsolatban és az egyik levelében (lxix De Viro unius uxoris), továbbá Ambrus a Szentlélekről szóló könyvében. De voltak olyanok is a János által megkereszteltek közül, akik a Szentháromság teljes ismeretével rendelkeztek, tehát ezeket nem kellet még egyszer Krisztus keresztségével megkeresztelni.

5.  Ezenkívül, A Rómaiaknak írt levél (Rom 10, 8) szövegéhez (ez a hit igéje, amit hirdetünk) Ágoston ezt a megjegyzést fűzi: honnan lehet a víznek az az ereje, hogy a testet érinti és a szívet mossa le, hacsak nem a szó műveli ezt, nem azért mert mondják, hanem azért mert hiszik? Ebből következik, hogy a keresztség ereje a hittől függ. De János keresztségének a formája azt a hitet jelzi, amelyben megkeresztelkedünk. Ezt mondja ugyanis Pál az Apostolok cselekedetei (ApCsel 19, 4) szerint: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Úgy látszik tehát, hogy nem kellett a János keresztségében részesülteket újra megkeresztelni Krisztus keresztségével.

Ezzel szemben áll az, amit Ágoston mond János evangéliumáról szóló művében (Super Joan. Tract. v): azokat, akiket János megkeresztelt, meg kellett keresztelni az Úr keresztségével.

Válaszul  azt kell mondanunk, hogy a Magiszter ² véleménye (Sent. iv D, 2) szerint, azokat, akiket János keresztelt és nem tudtak arról, hogy van Szentlélek, és akik reményüket ebbe a keresztségbe helyezték, később megkeresztelték Krisztus keresztségével. Azokat azonban, akik nem ebbe a keresztségbe helyezték reményüket és hittek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, nem keresztelték meg később, hanem azáltal, hogy az apostolok rájuk helyezték kezüket, megkapták a Szentlelket. Ami ennek a véleménynek az első részét illeti, az igaz, amint ezt sok tekintéllyel rendelkező megerősíti. Ami azonban a második részt illeti, ez teljesen nélkülözi az értelmet. Először is azért, mert János keresztsége nem közvetített kegyelmet és semmilyen jegyet nem hozott létre, ez csak a vízben való keresztség volt, amint ezt maga János mondja Máté evangéliuma szerint (Mt 3, 11). Így a megkereszteltnek Krisztusba vetett hite és reménye nem képes ezt a hiányt megszüntetni. Másodszor azért, mert nem elég a szentségből kimaradó, szentséghez elengedhetetlen részt később pótolni, hanem a szentséget teljesen, újból meg kell ismételni. Az azonban szükséges Krisztus keresztségéhez, hogy ez ne csak a vízben történjen, hanem a Szentlélekben is. János evangéliuma (Jn 3, 5) szerint ha valaki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ezért azok számára, akik János keresztsége által csak a vízben voltak megkeresztelve, nem volt elég annak pótlása, ami hiányzott, tudniillik az, hogy a kézföltétel által megkapják a Szentlelket, hanem őket még egyszer, vízben és Szentlélekben meg kellett keresztelni.

Az 1. ellenvetésre az kell mondanunk, hogy amint Ágoston mondja János evangéliumáról szóló művében (Super joan, Tract. v), azért kereszteltek János után, mert ő csak saját keresztségét adta és nem Krisztusét. Ami azonban Péter által és esetleg Júdás által adatik, az Krisztusé.  Ezért ha valakit Júdás keresztelt meg, nem kell őt újrakeresztelni. Ennek a keresztségnek a milyenségét ugyanis az határozza meg, hogy milyen az, akinek a hatalma alapján keresztelnek, nem pedig az, hogy milyen az, aki keresztel. Ezért van az, hogy akiket Fülöp diakónus keresztelt meg Krisztus keresztségével, azokat nem kellett újrakeresztelni, hanem csak az apostolok kézrátételét kapták meg, amint a papok által megkereszteltek a bérmálás szentségét a püspöktől kapják.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint Ágoston írja Seleucianus-nak, úgy gondoljuk, hogy Krisztus tanítványai vagy János keresztségével keresztelkedtek meg, ahogyan néhányan vélekednek, vagy, ami elfogadhatóbb, Krisztus  keresztségével. Aki nem vonakodott ugyanis az alázatosság  szolgálatától, amikor a tanítványok lábát megmosta, nem vonakodott a keresztség szolgálatától úgy, hogy ne keresztelte volna meg azokat a szolgákat, akik által a többieket megkeresztelte.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint Aranyszájú Szent János mondja Máté evangéliumával kapcsolatban (Hom. iv in Matth.): az, hogy János szavaira (nekem kell tőled megkereszteltetnem) Krisztus válasza az, hogy  „hagyd ezt most”, utal arra, hogy később Krisztus megkeresztelte Jánost. És azt is mondja, hogy bizonyos apokrif könyvekben ez kifejezetten meg van írva. Az azonban biztos, ahogyan Jeromos mondja Máté evangéliumával kapcsolatban (Mt 3, 13), hogy amint János megkeresztelte Krisztust a vízben, úgy Krisztus megkeresztelte Jánost a Lélekben. 

A 4. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a János keresztsége utáni újrakeresztelésnek nemcsak az volt az oka, hogy nem ismerték a Szentlelket, hanem az, hogy ők még nem voltak Krisztus keresztségével megkeresztelve .

Az 5. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint Ágoston mondja Faustus elleni művében (Contra Faust. xix),  a mi szentségeink a jelenlévő kegyelem jelei. A régi törvény szentségei valójában a jövőbeni kegyelem jelei voltak. Magából abból a tényből, hogy János az eljövő nevében keresztelt, következik, hogy ő nem Krisztus keresztségét adta, amely az új törvény szentsége.