A Szentlélek működése bennünk (SCG IV 21, 22)

Aquinói Szent Tamás másik nagy összefoglaló műve a Summa Theologiae mellett a Summa Contra Gentiles (A Hit Védelmére írt Summa). A következőkben ebből adjuk közre két fejezet, a 4. rész 21. és 22. fejezetének a fordítását. Az ezt megelőző fejezetekben a Szentlélek isteni személy voltáról, a Szentlélek sajáos eredéséről van szó. A Szentlélek eredéséről szóló 19. fejezet megállapítja, hogy a Szentlélek a szeretet módján ered (az Atyától és a Fiútól). 

A fordítás a latin szövegből történt. Az angol fordítás itt érhető el.

21. FEJEZET

A SZENTLÉLEKNEK TULAJDONÍTOTT 1 HATÁSOK ISTENNEK AZ ÉRTELMES TEREMTMÉNYEKNEK ADOTT ADOMÁNYAIVAL KAPCSOLATBAN

Az értelmes teremtényekben kifejtett hatásokkal kapcsolatban meg kell fontolnunk azt, hogy az isteni tökéletességhez való hasonlóságunkat Istentől kapjuk. A bölcsességet Istentől kapjuk, hogy valamilyen módon az isteni bölcsességhez hasonuljunk. Amint ezt megmutattuk, a Szentlélek azon szeretet módján ered, amely szeretetben Isten saját magát szereti. Így amikor Istent szeretve ezen szeretethez válunk hasonlóvá, Isten a Szentlelket adja nekünk. Ezért mondja az Apostol a Rómaiakhoz írt levélben (5,5), hogy Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által.

Tudnunk kell azonban, hogy azt, ami bennünk Istentől van, Isten megvalósító és minta okként okozza. Megvalósító okként, amennyiben Isten cselekvő ereje valamit bennünk megvalósít. Minta okként, amennyiben az, ami bennünk Istentől van, valamilyen módon Istent utánozza. Minthogy azonban az Atya, a Fiú és a Szentlélek isteni ereje ugyanaz (amint ugyanaz a lényegük), szükségszerű, hogy annak, amit Isten bennünk megvalósít, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyszerre legyen megvalósító oka. A bölcsesség igéjét azonban, amely által Istent megismerjük, Isten küldte lelkünkbe, ez sajátosan a Fiút jeleníti meg 2. Hasonlóan, a szeretet, amellyel Istent szeretjük, sajátosan a Szentlelket jeleníti meg 3. Így a bennünk lévő szeretet, jóllehet ez az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttes okozati hatásának az eredménye, mégis valamilyen különleges értelemben a Szentlélek által van bennünk. Az isteni hatáshoz azonban nem elég, hogy ez csak elkezdődjön az isteni tevékenység által, hanem ezt ennek létben is kell tartania, amint ez az előzőekből kiderült. Semmi sem képes azonban hatást kifejteni ott, ahol nincs jelen, ezért szükséges, hogy a hatást kifejtő és a hatást befogadó ténylegesen egyszerre együtt legyenek, mint mozgató és mozgatott. Ebből azonban következik, hogy ahol valamilyen isteni hatás van, ott jelen van maga az Isten is mint a hatás oka. Minthogy azonban az a szeretet, amellyel Istent szeretjük, a Szentlélek által van, szükséges, hogy maga a Szentlélek is jelen legyen bennünk, amíg ez a szeretet tart. Ezért mondja az Apostol a Korintusiaknak írt első levélben (3, 16): nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és a Szentlélek lakik bennetek? Minthogy a Szentlélek által Istent szeretőkké válunk és minden szeretett a szeretőben mint ilyenben jelen van, szükséges, hogy az Atya és a Fiú is bennünk lakozzék. Ezért mondja az Úr János evangéliumában (14, 23): hozzá (tudniillik az Istent szeretőhöz) megyünk és nála veszünk lakást. János apostol első levelében (3, 24) pedig ezt olvashatjuk: hogy pedig bennünk marad, az ő általa adott Lélektől tudjuk.

Továbbá nyilvánvaló, hogy Isten a legnagyobb mértékben szereti azokat, akiket a Szentlélek által őt szeretőkké tett és szeretete miatt halmozza el őket akkora nagy javakkal. A Példabeszédek könyve (8, 17) mondja az Úr nevében: én szeretem az engem szeretőket. János apostol első levelében (4, 10) hozzáteszi: nem mintha mi előbb szerettük volna Istent, hanem mert ő már előbb szeretett bennünket. Minden szeretett azonban a szeretőben van. Így tehát nem csak az szükségszerű, hogy a Szentlélek által Isten bennünk van, hanem az is, hogy mi is Istenben vagyunk. Ezért mondja János apostol első levele (4, 16), hogy aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne, egy másik helyen pedig (4, 13): abból ismerjük meg, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.

A barátságnak 4 azonban az a tulajdonsága, hogy a barátságban lévő a barátja számára feltárja titkait. Minthogy a barátság összeköti az érzéseket, mintegy két szívből egyet alkot, ha valamit a barátnak feltárnak, ez nem olyan, mintha egy idegennek mondták volna el. Ezért mondja az Úr tanítványainak János evangéliumában (15, 15): már nem mondalak benneteket szolgának, hanem barátaimnak. Mert tudtul adtam nektek mindazt, amit Atyámtól hallottam. Minthogy a Szentlélek által lettünk Isten barátai, ezzel összhangban Isten titkai is a Szentlélek által vannak kinyilatkoztatva. Ezért írja az Apostol a Korintusiaknak írt első levélben (1 Kor 2, 9), hogy írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt«, nekünk azonban kinyilatkoztatta az Isten a Szentlélek által. Minthogy azonban az emberi beszéd abból merít, amit az ember megismert, illik, hogy az ember a Szentlélek által beszéljen az isteni titkokról, amint ezt a Korintusiaknak írt első levél (14,2) mondja: a Lélek által beszél a titkokról. Máté evangéliuma (10, 20) pedig ezt mondja: nem ti lesztek, akik beszélnek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Péter apostol második levele (1, 21) azt mondja a prófétákról, hogy a Szentlélektől sugalmazottan szóltak Isten szent emberei. A hitvallás szerint a Szentlélek szólt a próféták szavával.

A barátságnak nem csak az a velejárója, hogy valaki a barátjának föltárja titkait az érzés egysége miatt, hanem ez az egység azt is megkívánja, hogy azokat a dolgokat, amelyekkel rendelkezik, megossza barátjával. Ha valaki ugyanis úgy tekint barátjára, mint saját magára, akkor meg kell osztania azt is, amivel rendelkezik. Ezért hozzátartozik a barátsághoz, hogy a barátnak jót akarjanak és vele jót tegyenek, amint erről János apostol első levele (3, 17) szól: ha valakinek javai vannak ebből a világból és látja, hogy testvére szűkölködik, és bezárja szívét előtte, hogyan lakhat Isten szeretete benne? A jóakarat elsősorban Istenben van meg, akinek hatékony akarata egyben az akart megvalósulását is eredményezi. Ezért joggal mondhatjuk, hogy Isten minden ajándéka a Szentlélek által jut el hozzánk, ahogyan ez a Korintusiakhoz írt első levélben (12, 8) le van írva: egyesek a bölcsesség szavát kapják meg a Lélek által, mások pedig a tudományét ugyanazon lélek által, később pedig: mindezeket pedig ugyanaz az egy Lélek viszi végbe, akarata szerint osztva kinek-kinek.

Nyilvánvaló, hogy egy test a tűz helyére eljusson 5, szükséges az, hogy hasonlóvá váljék a tűzhöz, ennek azt a könnyűségét megszerezve, ami az alapja a tűz sajátos mozgásának. Hasonlóképpen, hogy az ember annak az isteni boldogságnak az élvezetére eljusson, amely boldogság Istennek természete alapján tulajdonsága, először a lelki tökélességek által Istenhez kell hasonlóvá válnia, ezután a tökéletességnek megfelelően kell cselekednie, majd így jut el végül az előbb említett boldogságra. A lelki ajándékok azonban a Szentlélek által jutnak el hozzánk, amint azt az előzőekben megmutattuk. Így a Szentlélek által válunk Istenhez hasonlóvá, általa leszünk képesek a jó cselekedetekre és általa készíttetik számunkra út a boldogsághoz. Erre a három dologra utal az Apostol, először a Korintusiaknak írt második levelében (1, 21): felkent minket az Isten és a Lélek zálogát adta szívünkbe, majd az Efezusiaknak írt levélben (1, 13): meg vagytok jelölve az ígéret Szent Lelkével, aki örökségünk záloga. A megjelölés ugyanis a hasonlóságára, a felkenés a tökéletes cselekedetekre való képességre, a zálog pedig arra a reményre utal, amely remény által a mennyei örökségre vagyunk rendelve, amely örökség a tökéletes boldogság.

Megtörténhet, hogy a valaki iránti jóakarat abban nyilvánul meg, hogy őt fiúvá fogadják és így őt a fiúvá fogadó öröksége megilleti, ezért az Isten fiaivá fogadást jogosan tulajdonítják a Szentléleknek, ahogyan ezt a Rómaiakhoz írt levél (8, 15) mondja: a fiúvá fogadás Lelkét kaptátok, amelyben kiáltjuk, hogy Abba (Atya).

Azáltal, hogy valaki valakinek a barátja lesz, az összes sértések elfelejtődnek, a barátság és a sértés ugyanis ellentétes fogalmak. Ezért mondja a Példabeszédek könyve (10, 12), hogy a szeretet befödi a bűnök sokaságát. Amikor tehát a Szentlélek által Isten barátjává válunk, általa bocsátja meg Isten bűneinket. Ezért mondja az Úr tanítványainak János evangéliumában (20, 22): vegyétek a Szentlelket, akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek. Máté evangéliumában (12, 31) azt olvashatjuk, hogy a Lelket káromlók nem nyernek bűneikre bocsánatot, minthogy hiányzik nekik az, aki által az ember elnyerheti bűnei bocsánatát.

Ezek miatt mondjuk azt, hogy a Szentlélek által újulunk meg, tisztulunk meg vagy leszünk tisztára mosva, amint azt a zsoltár (103, 30) mondja: áraszd ki Szent Lelkedet és újjá teremtődnek és megújítod a föld színét.  Az Efezusiaknak írt levélben (4, 23) ez áll: újuljatok meg értelmetek Lelkében. Izajás próféta könyvében (4, 4) pedig ezt olvashatjuk: az ítélet és a tűz Lelkében az Úr lemossa Sion fiainak szennyét és letörli közöttük Jeruzsálem vérét.

22. FEJEZET

A SZENTLÉLEKNEK TULAJDONÍTOTT ISTEN FELÉ INDÍTÓ HATÁSOK

Miután megvizsgáltuk azokat a dolgokat, amelyeket a Szentírás szerint Istentől a Szentlélek által kapunk, most arról lesz szó, hogy a Szentlélek által hogyan indíttatunk Isten felé.

Először megjegyezzük, hogy a barátsághoz leginkább az tartozik hozzá, hogy a barát társaságában vagyunk. Az ember azonban akkor van Isten társaságában, ha őt szemléli, amint az Apostol írja a Filippiekhez írt levélben (3, 20): a mi társaságunk a mennyben van. Minthogy a Szentlélek tesz minket Isten barátaivá, következik, hogy a Lélek által jutunk Isten szemléletére. Ezért mondja az Apostol a Korintusiakhoz írt második levében (3, 18), hogy mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.

Az is sajátossága a barátságnak, hogy a barát társaságát élvezzük, szavainak és tetteinek örülünk, és benne minden aggodalommal szemben vigaszt találunk. Ezért van az,  hogy szomorúságunkban vigasztalásért hozzá fordulunk. Minthogy a Szentlélek tesz minket Isten barátaivá, az ő működésének hatására lakik Isten bennünk és mi Istenben, amint ezt megmutattuk, következik, hogy a Lélek által kapunk Istentől örömöt és vigaszt a világ ellenségeskedései és támadásai közepette. Ezért mondja a zsoltár (50, 14): add nekem  üdvösséged örömét és királyi lelkeddel erősíts meg engem. Hasonlóan a Rómaiakhoz írt levélben (14, 17) olvashatjuk: Isten országa igazság és béke és öröm a Szentlélekben. Az Apostolok Cselekedetei is ezt írja: az Egyház békében élt és gyarapodott, Isten félelmében járva betöltötte őt a Szentlélek vigasztalása. Ezért nevezi az Úr a Szentlelket Vigasztalónak János evangéliumában (14, 26) : a Vigasztaló Szentlélek pedig stb.

A barátságnak az is tulajdonsága, hogy egyetért azzal, amit a barát akar. Isten akaratát számunkra azonban parancsai fejtik ki. Hozzátartozik tehát ahhoz a szeretethez, amellyel Isten szeretjük, hogy parancsait megtartjuk, amint ezt János evangéliumában (14, 15) olvashatjuk: ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Minthogy a Szentlélek által leszünk Isten barátaivá, valamilyen módon általa irányulnak cselekedeteink is Isten parancsainak a megtartására, amint az Apostol mondja a Rómaiakhoz írt levélben (8, 14): akik Isten Lelkében cselekednek, azok Isten fiai.

Azt is meg kell fontolnunk, hogy a Szentlélek hatása által Isten fiai nem szolgaként, hanem szabadon cselekednek. A szabadság azonban abban áll, hogy valaki saját maga okaként cselekszik, így azt teszük szabadon, amit magunktól teszünk. Ez azonban azt jelenti, hogy akaratunk döntése alapján cselekszünk. Amit akaratunk ellenére teszünk, azt nem szabadon, hanem szolgaként tesszük. Ez lehet úgy, hogy valaki teljesen erőszak hatása alatt van. Ilyenkor a tett teljes egészében külső hatásból származik, hiányzik a hozzájárulás. Erre példa az, amikor valakit erőszakkal valamilyen mozgásra kényszerítenek. A másik esetben az erőszak az akarat valamilyen hozzájárulásával keveredik. Ilyenkor valaki olyasmit akar tenni vagy elszenvedni, ami kevésbé ellentétes akaratával, annak érdekében, hogy elkerülje azt, ami akaratával jobban szemben áll. A Szentlélek azonban azáltal, hogy bennünket Istent szeretőkké tesz, úgy hajlít bennünket a cselekvésre, hogy a cselekedetünk akaratunk cselekvése legyen. Isten fiai tehát a Szentlélektől indíttatva nem félelemből, szolgaként, hanem szabadon, szeretetből cselekednek. Ezért írja az Apostol a Rómaiakhoz írt levélben (8, 15), hogy nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét.

Minthogy az akarat a valódi jó felé irányul, ha az ember valamilyen szenvedély, rosszra való beállítottság vagy készség miatt a valódi jótól elfordul, akkor szolgaként cselekszik, mert ilyenkor az akarat természetes rendjéhez képest valamilyen külső befolyás alatt áll. Ha a látszólagos jó felé irányuló akaratot nézzük, ez ugyan szabadon követi a szenvedélyt vagy a rosszra irányuló készséget, de szolgaként cselekszik, ha megmarad a látszólagos jó akarásában, de a törvény tiltása miatti félelmében mégsem teszi meg azt, amit egyébként meg akarna tenni. Amikor azonban a Szentlélek a szeretet által az akaratot a természete szerinti, valódi jó felé hajlítja, felszabadítja az akarat rendjével ellentétesen cselekvőt, aki a szenvedély és a bűn szolgája volt. Hasonlóképpen megszabadít abból a szolgaságból is, amelynek az az oka, hogy valaki ugyan saját akaratával szemben a törvénynek megfelelően cselekszik, de nem szeretetből teszi ezt, hanem mintegy a törvénynek szolgája. Ezért mondja az Apostol a Korintusiaknak írt második levélben (3, 17), hogy ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság. Hasonlóan a Galatákhoz írt levében (3-17): ha a Lélek vezet benneteket, nem vagytok a törvénynek alárendelve.

Ezért a Szentlelket a test cselekedetei lerontójának mondják, egyrészt azért, hogy a test szenvedélyei miatt ne forduljunk el a valódi jótól, másrészt pedig a Szentlélek bennünket a szeretet rendjébe  helyez, amint erről a Rómaiakhoz írt levélben (8, 13) olvashatunk: ha a Lélek által a test cselekedeteit megölitek, élni fogtok.

Jegyzetek:

  1. Amint arra a szöveg is utal, Isten teremtő és üdvözítő tettei okként nem köthetőek az egyes személyekhez. Hasonló a helyzet az isteni természet tulajdonságaival, amelyek minden személy tulajdonságai a közös természet miatt. Mégis egyes isteni tetteket és tulajdonságokat tulajdoníthatunk az egyes személyeknek a tett illetve tulajdonság és a személy sajátosságai közti benső rokonság (affinitás) alapján. A tulajdonítások alapja az, hogy a tettek ugyan a Szentháromság közös tettei, de az egyes személyek sajátosságaiknak megfelelően vannak a tettekben, anélkül, hogy ez az isteni természet egységét megbontaná. Ez azért van így, mert az egyes személyek azonosak az isteni természettel, a különbség a személyek között van. Amint látni fogjuk, a szövegben nemcsak a szoros értelemben vett szentháromsági tulajdonításokról (appropriationes) van szó, hanem a küldésekről is (missiones). Erre majd egy újabb jegyzetben utalunk. A szentháromságtannal részletesebben foglalkoznak a blog régebbi bejegyzései, de azóta megjelent Gilles Emery OP szentháromságtanba bevezető könyvének magyar fordítása (Kairosz kiadó).
  2. A 12. fejezetben van szó van arról, hogy a Fiú Atyától való értelmi jellegű születése miatt Isten bölcsessége. Az ”Isten bölcsessége” kifejezés azonban relatív kifejezés, abban az értelemben, hogy ez az isteni személyek egymáshoz való viszonyára vonatkozik. Abszolút értelemben az Isten bölcsessége az isteni természet (vele azonos) bölcsessége, amely mindhárom személy számára közös.
  3. Amikor Szent Tamás a Fiú és a Szentlélek sajátos megjelenítéséről (proprium representativum) szól, akkor a Fiúnak és a Szentléleknek a megigazult lelkébe küldésére (missio) utal. Ezek a küldések úgynevezett belső küldések, szemben a külső küldésekkel. A küldés következtében a küldött személy valóságos vonatkozásba kerül a befogadó személlyel, a küldött személy új, különleges, de valóságos jelenlétéről van szó.
  4. A továbbiakban Szent Tamás az „amicitia” szót használja, ami barátságot jelent. A Szentlélek által tehát a megigazult Isten barátja lesz.
  5. A szövegben lévő párhuzam a ókori és középkori fizikára támaszkodik.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>