A Szentháromság megigazultakban való lakása. 2. rész

Az előző bejegyzésben volt szó arról, hogy a Szentírás szavai és az általános katolikus meggyőződés szerint a megszentelő kegyelem állapotában lévő lélekben a szentháromsági személyek személyes sajátosságaik, egymás közti különbségük szerint jelen vannak, a megigazult lélekben laknak. A Szentháromság megigazultakban való lakása összefüggésben van azzal, hogy az értelmes teremtmény a Szentháromság képmásának tekinthető. Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae első részének 93. kérdésében foglalkozik értelmes teremtmény istenképiségével. Megállapítja, hogy istenképiségünk a Szentháromsághoz való képmási hasonlóságunkat is jelenti (a. 5).

Szent Tamás Szent Ágoston nyomán a szentháromsági eredésekre, a Fiú születésére és a Szentlélek származására az ember szellemi életében keres analógiákat. A szentháromsági immanens, bennmaradó eredések hasonlíthatóak az emberi megismeréshez és a szeretethez, amelyekben valami a lélekben születik, ébred és bizonyos értelemben véve a lélekben marad. Így a nyugati teológia a Fiú születését az ismeretnek az értelemben való megszületésével, a Szentlélek származását pedig a szeretetnek az akaratban való ébredésével állítja párhuzamba, tehát az ember szellemi életében találja meg azokat az analógiákat, amelyeket aztán a szentháromsági eredésekre alkalmaz. Az ember megismerése és szeretete azonban mégiscsak elsősorban a tőle különbözőekre irányul. Szent Tamás szerint még lelkünk működését is csak a külvilág megtapasztalásával együtt ismerhetjük meg (ST I q. 87). Így a megismerés és a szeretet tárgyai még az ember képességeihez mért legteljesebb megismerésben és szeretetben sem lesznek azonosak az emberrel. Isten megismerésének és szeretetének a tárgya azonban saját maga. Egyszerűsége miatt ő a megismerő és a megismert, a szerető és a szeretett. Ennek ellenére Istenben megvannak azok a vonatkozások, amelyekre valamennyire hasonlítanak az emberi megismerés alanya és tárgya, a szerető ember és szeretetének tárgya közti vonatkozások. Az ember szellemi életének ezek az alapvető vonatkozásai a cselekvő és a cselekvés tárgya közti különbségben lévő vonatkozások. Istenben azonban a szellemi élet vonatkozásai nem az egymástól valóságosan különböző megismerő és megismert, szerető és a szeretett különbségében vannak, ezek saját magukban fönnálló vonatkozások (relationes subsistentes). Az egymással szembenálló, egymást kizáró vonatkozások, az nemzés, a születés és a származottság (leheltség) maguk az isteni személyek: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ez az, amit értelmünk nem képes teljesen átlátni: az Atya a Fiúban nem egy tőle különböző szubsztanciát 1 szeret, mert az Atya és a Fiú is teljesen azonos az isteni szubsztanciával, amely a korlátlan, önmagában fönnálló létezés. Mégis az Atya és a Fiú közös szeretetében számunkra nem teljesen  megérthető módon benne van az, hogy az Atya mint Atya szeret, a Fiú pedig mint Fiú szeret.

Így tehát a nyugati teológiai gondolkodás hasonlóságot, analógiát talál a szellemi lélek működése és a Szentháromság között. Az ellenkező iránnyal kapcsolatban azonban – tehát amikor arról van szó, hogy a szellemi lélek a Szentháromság képmása – Szent Tamás figyelmeztet, hogy erről csak abban az esetben lehet szó, ha a megismerés és a szeretet tárgya maga az Isten. A képmásság szorosabb rokonságot tételez fel mint a hasonlóság (tehát minden képmásság hasonlóság, de nem minden hasonlóság képmásság.) A Fiúval kapcsolatban hasonlóságról csak akkor beszélhetünk, amikor Istent ismerjük meg. A Szentlélekkel kapcsolatban hasonlóságról csak akkor beszélhetünk, amikor Istent szeretjük. Az ember három szinten lehet Isten képmása: természete szerint, a kegyelem szerint és azon dicsőség szerint, amelyben az üdvözültek színről-színre látják az Istent (a. 4):

Isten képét az emberben tehát háromféleképpen láthatjuk. Először is az ember természeténél fogva képes Isten megismerésére és szeretetére. Ez a képesség a szellemi lélek képessége, és ez minden emberben megvan. Másodszor, a kegyelem általi hasonlóság következtében Isten képe jelen van az emberben: az ember ténylegesen megismeri és szereti az Istent  vagy pedig rendelkezik az erre való készségekkel. Ez a megismerés és szeretet azonban még nem tökéletes. Harmadszor, a dicsőség állapotában való hasonlóság szerinti kép már együtt jár a tökéletes megismeréssel és a szeretettel.

Szent Tamás azt is megjegyzi, hogy az első szinten még alig lehet a Szentháromság képmásáról beszélni (a. 8, ad 3). A (tomista) teológia a kegyelem általi hasonlóságot, a megszentelő kegyelem állapotát az üdvözültek állapota közvetlen előzményének tekinti. Az üdvözültekben a megszentelő kegyelem alakul át a dicsőség fényévé, a megszentelő kegyelem ezt magként tartalmazza. (Így Reginald Garrigou-Lagrange egyetlen magyar nyelven megjelent könyvecskéjének a címe is A megkezdett örökélet.) Amikor tehát a szentháromsági személyek megszentelő kegyelem állapotában lévő lélekben lakásáról van szó, érdemes összehasonlítani ezt az állapotot a dicsőség állapotával.

Az elért üdvösség, a dicsőség állapotában az üdvözültek színről-színre, közvetlenül látják Istent. Az ortodox teológia tagadja azt, hogy Isten lényegét a teremtmény közvetlenül láthatja. Szerintük a teremtmény csak az isteni lényegtől különböző isteni energiákban részesedhet. A Katolikus Egyház viszont dogmaként mondja ki XII. Benedek pápa (1285-1342) ünnepélyes tanításának a szavaival (Benedictus Deus konstitúció), hogy az „üdvözült lelkek látják az isteni valóságot intuitív és szemtől-szembe való látással, úgy hogy semmiféle teremtmény nem lép közbe mint a látás tárgya, hanem az isteni valóság közvetlenül feltárja magát az üdvözültek lelke előtt, leplezetlenül, tisztán és nyilván” (Schütz Antal: Dogmatika II 537. o.). Isten boldogító látásában Isten megismerése alapjában tér el minden más megismeréstől. Megismerésünkben ugyanis soha sem közvetlenül érjük el a megismerendő tárgyat, mi magunk nem válunk a tárggyá, de még csak nem is hasonulunk a tárgyhoz. Amikor megismerünk egy almát, nem leszünk almává sőt almaszerűvé sem, hasonlóságról is csak a megismerésünkben lévő alma fogalmával kapcsolatban beszélhetünk, ez tartalmaz az almával való valamilyen hasonlóságot. Megismerésünk tehát mindig közvetett megismerés, érzékszervi adatok, sőt maguk az ismeretünkben kialakult fogalmak is utalnak a megismerendő tárgyra. Emiatt a távolság, közvetítettség miatt nem olvadunk bele a megismert tárgyba, nem leszünk azonosak vele, hanem csak egy tulajdonságunk, a tárgyra vonatkozó ismeret válik a tárgyhoz hasonlóvá. Ha azonban Istent közvetlenül, közvetítés nélkül ismerjük meg, hogyan lehetséges az, hogy nem válunk istenné? Az ortodox teológia erre a kérdésre nem tudott válaszolni és ezért volt kénytelen megkülönböztetni a teremtmény számára megismerhetetlen isteni lényeget azoktól az isteni energiáktól, amelyekben részesedve a teremtmény istenivé, de nem istenné válik (theószisz). Szent Tamás részletesen foglalkozik az isteni lényeg közvetlen megismerésének az elvi lehetőségével  (Summa Contra Gentiles III. 51. fejezete és az ezt közvetlenül megelőző és követő fejezetek). Kimutatja, hogy nincs abban ellentmondás, hogy az értelmes teremtmény magának Istennek saját magára vonatkozó megismerésében korlátozott módon részesedik, anélkül, hogy ez által istenné válna. Egyik következő bejegyzésünk részletesebben fog ezzel a témával foglalkozni, most csak megjegyezzük, hogy a boldogító istenlátás, a Szentháromság életében való részesedés lehetősége adott (és a kinyilatkoztatás alapján ez tény), anélkül, hogy istenné válnánk. Ez a részesedés azonban nem általunk elérhető részesedés, ehhez Istennek föl kell emelnie, olyan változást kell létrehoznia bennünk, amely által annyira válunk Istenhez hasonlóvá, hogy részesedhetünk belső életében. Ennek a változásnak az eredménye a fölemeltség, a hasonlóság állapota, amely nem közvetítő eszköze Isten látásának, hanem a feltétele. Ezt a teremtett hasonlóságot nevezik a dicsőség fényének (lumen gloriae), amelyben Istent közvetlenül látják az üdvözültek. A „fény” szót tehát nem a közvetítő közeg értelmében használjuk, hanem úgy, ahogyan például azt mondjuk, hogy Isten létezése felismerhető a természetes értelem fényénél. A „dicsőség fénye” kifejezés megismerésünk teljesen új elvére utal. Ez Isten természetfölötti, de teremtett kegyelme, amelynek az a célja, hogy képesek legyünk a teremtetlen kegyelemnek, magának a szentháromságos Istennek részesedés szerinti befogadására. Tulajdonítás alapján a Szeretet Lelkét, a Szentlelket nevezik teremtetlen kegyelemnek, ajándéknak.

Amint már említettük, a megigazultság, a megszentelő kegyelem állapota a boldogító istenlátás előzménye. Az üdvözültekben jelen vannak az isteni személyek és ezen jelenlét befogadása föltételeként jelen van a teremtett kegyelem, a dicsőség fénye is. A megszentelő kegyelem állapota még csak a természetfölötti cél felé haladás állapota. Hogy természetfölötti célunk felé haladhassunk, hogy Istent természetfölötti módon megismerhessük, szerethessük és ennek megfelelően éljünk, Isten teremtett segítségére, kegyelmére van szükségünk. A megszentelő kegyelemben Isten olyan változást hoz létre bennünk, hogy az ezt követő állapot felemel arra a szintre, amely szinten már képesek vagyunk arra, hogy a szentháromságos Istent mint természetfölötti célunkat megismerjük, szeressük és ennek megfelelően éljünk. A megszentelő kegyelem tehát párhuzamba állítható a dicsőség fényével. Kérdés, hogy Isten, a Szentháromság színről-színre való látása közvetlenségének megfelel-e valami a megszentelő kegyelem állapotában. Nyilvánvaló, hogy itt nem beszélhetünk teljes közvetlenségről, hiszen az egyetlen Istent például a hitvallások több mondatával valljuk meg, hittétel sem csak egyetlen van, a hit titkait pedig emberi fogalmak segítségével közelítjük meg. Azonban már a megszentelő kegyelem állapotában is lehet beszélni valamilyen, jóllehet nem teljes közvetlenségről, közelebbi jelenlétről, Isten, a szentháromsági személyek bennünk lakásáról. Erről lesz szó a következő bejegyzésben.

Jegyzetek:

  1. A szentháromsági személyek szubszisztenciák, ami megfelel a görög hüposztaszisz szónak.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>