Az előző bejegyzésben röviden ismertettük a palamizmus néven ismert, ortodox teológiában kialakult irányzatot. Palamasz Gergely állítása szerint az isteni lényeg és az isteni energiák valóságosan különböznek egymástól. Mielőtt ennek az állításnak részletesebb tárgyalásába kezdenénk, először általában a megkülönböztetés fogalmával kell foglalkoznunk. Az isteni lényeg és az isteni energiák valamilyen különbségét ugyanis katolikus értelemben is lehet állítani, ezért fontos annak a vizsgálata, hogy milyen jelentés van a “valóságosan különbözik” kifejezés mögött. A különbözőség az azonosság, az egység hiánya, és ahogyan az egység különböző módokon nyilvánulhat meg (az egység analóg fogalom), hasonló a helyzet ennek hiányával is. A skolasztikában sokat foglalkoztak a megkülönböztetések, distinctio-k osztályozásával, ezért különböző osztályozások alakultak ki.  Az alábbi osztályozás Eward Feser ¹ és Schütz Antal ²  könyvei alapján készült:

• distinctio rationis, azaz csak az értelemben lévő megkülönböztetés. Az ezzel a megkülönböztetéssel feltárt különbség az értelmen kívüli valóságban nem létezik. Ezeket a különbségeket értelmünk korlátai okozzák, értelmünk bizonyos egységet nem képes egy aktus keretében felfogni, ezért ez az egység értelmünk különböző fogalmaiban, kijelentéseiben nyilvánul meg.
  • distinctio logica. A csak logikai megkülönböztetés alapja valamilyen verbális, kifejezésbeli különbség. A két kifejezés által jelölt dolog azonos, nem lehetséges a kifejezések (más környezetben való) olyan használata, hogy ezek különböző dolgokat jelöljenek. Így például a 9+6 és 3×5 kifejezések egyaránt 15-öt jelölnek, jóllehet a két karaktersorozat különbözik egymástól. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a megkülönböztetés, ennek a megkülönböztetésnek a “felszámolása” fontos szerepet játszik például a matematikában, ahol a levezetésekben sokszor ugyanannak a dolognak különböző megfogalmazásait helyettesítik egymással.
  • distinctio virtualis. A különbözőség itt is csak az értelemben van meg, de azok a dolgok, amelyek között az értelem különbséget tesz, más környezetben már lehetnek valóságosan különbözők. Így például, ha X-ről tudjuk, hogy ügyvéd, és azt is tudjuk, hogy golfjátékos akkor, amikor X-ről beszélünk, akkor az “ügyvéd” és a “golfjátékos” szavak ugyanarra vonatkoznak, de az “ügyvéd” és a “golfjátékos” szavak más környezetben eltérő dolgokra vonatkozhatnak. Amikor az isteni lényeg és az isteni energiák különbségéről beszélünk, akkor ezek – katolikus értelemben – valóságosan nem különböznek egymástól, de virtuális különbség van köztük. A teremtett világban a lényeg, és ennek tulajdonságai, képességei, az ebből fakadó tevékenységek valóságosan különböznek egymástól.
• distinctio realis, valós különbség. A különbség nem csak értelmünkben létezik, hanem a valóságban is. Ebben a csoportban két alcsoportot szoktak megkülönböztetni:
  •  distinctio physica. Itt olyan különbségről van szó, amely a fizikai (természetes) világban tapasztalhatóan megvan. Így különböznek egymástól például a térben különböző helyeket elfoglaló tárgyak vagy a test és részei.
  • distinctio metaphysica. A metafizikai különbség esetében a megkülönböztetett dolgok között fizikailag tapasztalható különbség nincs. A megkülönböztetett dolgok azonban kölcsönösen kizárják egymást, ezért azonosságuk az ellentmondás elvének feladása nélkül nem állítható. A névnek megfelelően ide tartoznak a véges létezők szerkezetét metafizikailag leíró összetevő-párok: a képesség és a megvalósultság (potentia, actus), a lényeg és a létezés (essentia, existentia), az elsődleges anyag és a lényegadó forma (materia prima, forma substantialis), a magánvaló és a járulék (substantia, accidens). Ezek a konkrét létező létezésében egymást feltételezik, együtt adják a konkrét, összetett létezőt, de nem azonosíthatóak egymással (lásd itt és itt). Analóg értelemben ide lehet sorolni a szentháromsági személyek közti különbségeket is, itt azonban nem egy összetétel részei közötti különbségről van szó, mert ezek a különbségek semmilyen megosztást nem eredményeznek Istenben. A Palamasz Gergely által állított, isteni lényeg és energiák közti különbség is ebbe a csoportba lenne sorolható. Szerinte az isteni lényeg nem ismerhető meg, nem tapasztalható meg, nem lehet benne részesedni, viszont az isteni energiák megismerhetők, megtapasztalhatók, ezekben lehet részesedni. Ezért gondolatmenete szerint az ellentmondás elvének feladása nélkül a kettő azonosságát nem lehet állítani, tehát köztük valós különbség van.

Összefoglalva tehát, a katolikus tanítás szerint az isteni lényeg és energiák közti különbség distinctio virtualis, Palamasz Gergely szerint viszont distinctio realis metaphysica. A viszonylag egyszerű megfogalmazás mögött komoly szemléletbeli különbségek vannak, amelyek Isten és a világ viszonyának eltérő felfogásában gyökereznek. Kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy az abszolút, korlátlan isteni létezés elfogadása kevesebb kérdést vet fel, mint a világ nem abszolút, esetleges, korlátozott létezése. Hogyan tud egyáltalán az abszolút, korlátlan létező korlátozott, esetleges létezést teremteni, anélkül, hogy ezzel abszolút, korlátlan  létezése sérülne? Hogyan tud az abszolút egység sokaságot tükröző világot teremteni? Hogyan tud az abszolút változatlan változó világot teremteni? A filozófia abszolút létezőjét jellemzi bizonyos szükségszerűség. Így például lehetetlen, hogy Isten magát, a korlátlan létezést, a korlátlan jóságot ne szeresse. Ugyanakkor hitünk szerint a teremtés tettét minden szükségszerűségtől való mentesség jellemzi: Istent semmi sem kényszeríti arra, hogy teremtsen, ez a tett minden szükségszerűségtől mentes, szabad tett. Így tehát itt is felvethető a kérdés: hogyan tud a szükségszerűen létező szabadon teremteni. Ezeknek a kérdéseknek az emberi megismerésre, megtapasztalásra való vetülete így hangzik: a véges, korlátozott emberi értelem, tapasztalat, hogyan képes egyáltalán valamit is felfogni a végtelen, korlátlan létezéssel, Istennel kapcsolatban. A Szentírás azonban Isten valamilyen megtapasztalásáról szól, sőt Péter apostol második levele kifejezetten beszél az isteni természetben való részesedésről: “Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek” (1, 4). Ezek a kérdések a hit és a filozófia közötti határterületeket érintik. A rájuk adott keresztény válaszok a hit elsőbbsége mellett próbáltak filozófiai, spekulatív válaszokat is adni. Ezek a válaszok határozottabb megfogalmazást Nyugaton a “nagy skolasztika” korában, illetve Keleten a palamizmus körüli vitákban kaptak. Azt is lehetne mondani, hogy Palamasz Gergely számára hiányzott az a filozófiai környezet, amellyel a Nyugat rendelkezett, elsősorban Aquinói Szent Tamás filozófiai szintézise következtében. Így Palamasz Gergely válasza a fenti kérdésekre az összehasonlításban kevésbé érettnek tűnhet.

Az ókori világban a kereszténység és a filozófia elkerülhetetlenül találkozott egymással. Ez a találkozás végül is egy olyan szintézis irányában haladt, amelyben nem a kereszténységnek kell filozófiává válnia, hanem a filozófiának kereszténnyé. A folyamat azonban nem ment “zökkenők” nélkül. A keresztény hittitkok értelmi feldolgozása, megközelítése közben többször a hittitkok torzítása, az eretnekségek által próbálták valamilyen érthetőséget biztosítani. A kereszténység és filozófia párbeszéde folyamatos volt az első keresztény évezredben. A filozófia azonban elsősorban platonikus, neoplatonikus beállítottságú volt. Ennek ellenére felfedezhető arisztotelészi hatás Keleten is, például Damaszkuszi Szent Jánosnál és Hitvalló Szent Maximusznál (Maximus Confessor). Arisztotelész igazi újrafelfedezéséből azonban a Kelet kimaradt, így Keleten a kereszténység és a filozófia párbeszéde a nagy egyházszakadás (1054) után megakadt, sőt magát a párbeszédet is a kereszténységgel ellentétesnek gondolták. A palamizmus ennek az elfordulásnak az eredménye, jóllehet Palamasz Gergely sem nélkülözte a filozófiai terminológiát.

A palamizmus kérdése tehát nem részletkérdés. A kérdés mögött meghúzódhat az a korunkban sem ismeretlen fideista álláspont, amely a hit értelmi, filozófiai megközelítését egyszerűen száműzni akarja a teológiából, a keresztény életből. Ez könnyen vezethet a katolikus szellemi élet visszafejlődéséhez, a teológiai ismeretek, a hit ismeretének elsatnyulásához, az igehirdetés egyoldalúvá válásához, a katolikum, először nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati feladásához. A következő bejegyzésben Isten és a teremtés viszonyával foglalkozunk, hiszen ennek eltérő felfogásában gyökerezik a katolikus álláspont és a palamizmus közti különbség.