A Munificentissimus Deus apostoli konstitúció (részlet)

Az alábbiak a Boldogságos Szüz Mária mennybevételének dogmáját kihirdető Munificentissimus Deus apostoli konstitúció szoros értelemben vett dogmatikai részének fordítását tartalmazzák a 38. („Haec omnia” kezdetű) bekezdéstől kezdve. Ezt megelőzőleg a dokumentum ismerteti a hagyomány, az atyák és a teológusok tanúságát. A fordítás közben alkalmanként figyelembe vettem a szöveg angol fordítását is.

…A szent atyáknak és a teológusoknak az érvei és megfontolásai mint végső alapra, a Szentírásra támaszkodnak, mintegy szemünk elé állítva Isten Szent Anyját, aki isteni Fiához a legszorosabban kötődik, aki mindig részese Fia sorsának. Ezért szinte lehetetlennek tűnik az a vélemény, amely szerint az, aki Krisztust foganta, megszülte, tejével táplálta, karjában tartotta, keblére szorította, a földi élet után tőle, ha lelkileg nem is, de testileg elszakadt volna. Minthogy Megváltónk, az isteni törvény legtökéletesebb követője, Mária Fia, aligha történhetett volna meg az, hogy az Örök Atyja után általa legjobban szeretett Máriát ne tisztelte volna. Ellenkezőleg, azt kell hinnünk, hogy mivel neki hatalmában volt anyját azzal a nagy tisztességgel illetni, hogy őt a sír romlásától megőrizze, ezt valóban meg is tette.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szent atyák a második századtól kezdve Szűz Máriát mintegy az új Évának tekintik, aki a legszorosabb egységben az új Ádámmal (jóllehet neki alávetve) részese a pokolból való ellenség elleni harcnak, amint erre az Ősevangélium (Ter 3, 15) utal. Ez a harc a bűn és a halál feletti teljes győzelemmel ért véget, a bűn és a halál összefüggésére a Nemzetek Apostola folyamatosan fölhívja a figyelmet (vö. Rom 5. és 6. fejezet, 1 Kor 15, 21-26; 54-57). Ezért, amint ennek a győzelemnek Krisztus dicsőséges feltámadása lényeges része és végső jele, úgy a Boldogságos Szűz Fiával közös harcának a szűzi test megdicsőülésével kellett befejeződnie. A Nemzetek Apostola ugyanis ezt mondja: „amikor ez a halandó a halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik, ami írva van: a halált elnyelte a győzelem” (1 Kor 15, 54).

Ezért Istennek fölséges Anyja, aki öröktől fogva, „ugyanazon isteni döntés” (Ineffabilis Deus bulla) elrendeléséből titokzatos módon Jézus Krisztushoz kapcsolódik, fogantatásában szeplőtelen, isteni anyaságában teljesen szűz, a bűn és következményei felett teljes győzelmet arató Isteni Megváltónak nemes társa, végül eljutott oda, hogy mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként mentesült a sír romlásától, amint ettől Fia már mentes volt, hogy legyőzve a halált testével és lelkével a menny dicsőségébe emeltessék, ahol királynőként Fiának, a századok halhatatlan királyának jobbján van (vö. 1 Tm 1, 17).

Minthogy tehát az egyetemes Egyház, amelyet a benne élő Szentlélek csalhatatlanul vezet a kinyilatkoztatott igazságok megismerésének tökéletességére, a századok folyamán sok alkalommal kinyilvánította ebben való hitét, és minthogy a földkerekség püspökei közel egyhangúlag kérték, hogy a Boldogságos Szűz Mária mennybe való testi felvételének Szentíráson alapuló, a hívők lelkében bensőségesen meglévő, a Egyház liturgiája által a legrégebbi időktől kezdve jóváhagyott, a többi kinyilatkoztatott igazsággal a legnagyobb mértékben összhangban lévő, a teológusok tanulmányai, tudománya és bölcsessége által ragyogóan kifejtett és kinyilvánított igazságát  a katolikus hit dogmájaként hirdessék ki – úgy véljük, hogy elérkezett annak a Gondviselő Isten által meghatározott pillanata, hogy Szűz Máriának ezt a nagy kiváltságát ünnepélyesen kihirdessük.

Miután pápaságunkat a Legszentebb Szűz különleges pártfogásába ajánlottuk, akihez a   mostani, igen szomorú helyzetben fohászkodunk, miután fölajánlottuk az emberiséget ünnepélyesen az Ő Szeplőtelen Szívének  és az ő hatékony oltalmát ismét és ismét megtapasztaltuk, abban bízunk, hogy a Mennybemenetel ezen ünnepélyes kihirdetése és kimondása nem kis mértékben járul majd hozzá az emberi közösség jobbá válásához, mert ez a kihirdetés azon Szentháromság dicsősége felé irányít, amelyhez az Istenszülő Szűz különleges kapcsolatokkal kötődik. Azt reméljük ugyanis, hogy a jövőben minden hívő még nagyobb buzgóságot tanúsít a mennyei Anya iránt, hogy mindazok, akik a dicsőséges „keresztény” nevet viselik, vágyakoznak Krisztus Titokzatos Testének az egységében való részesedésre és annak  szeretetében való növekedésre, aki ezen fölséges test minden tagjáról anyaként gondoskodik. Hasonlóan reméljük, hogy a Mária dicsőséges példáján való elmélkedés egyre inkább meg fog győzni arról, hogy mennyit ér az emberi élet, ha ez teljesen a Mennyei Atya akarata teljesítésének és a többi ember javának van szentelve. Reméljük, hogy miközben a materializmus koholmányai és az ebből eredő erkölcsi romlás az erények világosságának eltűnésével, a viszály szitása által az emberi életek elvesztésével fenyegetnek, ezen a nagyszerű módon mindenki szeme előtt ragyogó világossággal jelenik meg az, hogy testünk és lelkünk milyen fölséges célra van szánva, és hogy végül Mária testi mennybevételének hite föltámadásunkba vetett hitünket is erősebbé és hatékonyabbá teszi.

Minthogy a Gondviselő Isten szándékából ez az ünnepélyes esemény a mostani szentévre esik, Számunkra igen örvendetes, hogy Nekünk engedtetett meg, hogy miközben a nagy jubileumot ünnepeljük, az Istenszülő Szűz koronáját ezzel a ragyogó ékkővel ékesíthetjük és az Isten Anyja iránti nagy tiszteletünknek örök emlékezetét hagyhatjuk.

Ezért, miután ismét és ismét könyörgő imádsággal fordultunk Istenhez és az Igazság Lelkének fényét kértük, a Mindenható Isten dicsőségére, aki Szűz Máriát különleges jóakaratával ajándékozta meg, Fiának, a századok halhatatlan királyának, a bűn és a halál legyőzőjének tiszteletére, fölséges Anyja dicsőségének növekedésére és az egész Egyház örömére és örvendezésére, a Mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok és a Mi hatalmunk alapján kijelentjük, kihirdetjük és kinyilvánítjuk, hogy istenileg kinyilatkoztatott dogma az, hogy a Szeplőtelen Istenanya, a mindenkoron Szűz Mária befejezvén földi életét, testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe.

Ezért, ha valaki, amit Isten ne engedjen meg, ezt az általunk kihirdetett dogmát szándékosan tagadni merné vagy kétségbe merné vonni, tudja meg, hogy az isteni és katolikus hittől teljesen eltávolodott…

Egy bejegyzés (“A Munificentissimus Deus apostoli konstitúció (részlet)”)

  1. Köszönöm a bejegyzést.

    A két Mária-dogma (szeplőtelen fogantatás, Mária mennybevétele) olyan szoros egységet alkot, hogy nem is érti az ember, miért telt el majdnem egy évszázad a kihirdetésük között.

Hozzászólás a(z) David Vincent bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>