Napló: 2015 szeptember

A következőkben új típusú bejegyzések sorozata indul el. A szoftver sajátságait figyelembe véve egy bejegyzés egy hónapot ölel fel, azonban ez a havi napló folyamatosan lesz vezetve, folyamatosan lesz frissítve. A bejegyzésekben napi aktualitásokról lesz szó, de maguk a bejegyzések nem ölelik fel a hónap minden napját. A szoftver sajátosságai miatt egy-egy hónap naplója a többi bejegyzés között jelenik meg, de a napló menüpontra kattintással a napló bejegyzések elkülönítve láthatóak.

Szeptember 26.

Még mindig a szerzetesek évéről. Van a szerzetességnek egy olyan ága, amelyről kevés szó van az összejöveteleken, rendezvényeken. Ennek oka az, hogy ezek a szerzetesek nem hagyják el kolostoraikat, nem végeznek lelkipásztori, karitatív, pedagógusi munkát. Ők a szó szoros értelemében vett szemlélődő szerzetesek. Magyarországon közülük a magyarszéki karmelita kolostort említhetnénk. Egy Magyarországgal határos országban, Szlovéniában található a pleterje-i karthauzi kolostor. A világon 4-500 karthauzi szerzetes éli életét ma is pontosan az eredeti szabályaik szerint. Köztük magyarok is vannak.

Szerintem hivatásuk ma talán fontosabb, mint bármikor ezelőtt. Nélkülük a kifelé forduló Egyház elveszíti az egyensúlyát.

Szeptember 24.

A szerzetesek éve, szerzetesek tere eseményekkel kapcsolatban egy kb. egyórás videó a Le Barroux francia város környékén lévő bencés apátságról. A videó francia nyelvű, angol feliratokkal. Ez a kolostor egyike azon bencés kolostoroknak, ahol a szerzetesek a teljes liturgiát az eredeti időpontokban, a régi bencés szertartás szerint végzik.

Szeptember 18.

Érdekes interjút közöl a churchmilitant katolikus portál. Több mint húsz évvel a 2. Vatikáni Zsinat után a zsinat miatt szakadás történt az Egyházban. A 2. Vatikáni Zsinat atyái közül Lefebvre érsek pápai kinevezés nélkül négy papot püspökké szentelt, ami az egyházjog szerint automatikus kiközösítéssel járt. A Lefebvre érsek által vezetett közösség, a Szent X. Piusz Papi Társaság (FSSPX, SSPX) a zsinat után keletkezett, azokból a papokból, akiknek fenntartásai voltak a zsinattal szemben. Többen a társasághoz tartozó papok és szeminaristák közül nem követték Lefebvre érseket a Rómával való szakításnak ebben a lépésében, ezért kiváltak a közösségből és megalakították a Rómával teljes egységben lévő Szent Péter Papi Társulatot (FSSP).

A közölt riport tulajdonképpen 25 évvel ezelőtt, 1991-ben készült, a riportalany John Emerson atya, aki csatlakozott az FSSP-hez. Annak idején a társaságnak 20 papja és 30 szeminaristája volt. A 2014-es adatok: 413 tag, ebből 253 pap és 160 szeminarista. A tagok átlagéletkora 37 év. A társaság pápai jogú intézményként működik, ami azt jelenti, hogy tagjai ki vannak véve a helyi ordináriusok (megyés püspökök) joghatósága alól. Más intézmények ezt a státuszt 20-40 év alatt kapják meg, ők ezt 3 hónap alatt megkapták. Teljes egészében a zsinat előtti, 1962-es liturgiát használják.

A jogtalan püspökszentelés előtt, 1988 május 5-én a Szentszék (elsősorban Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori vezetőjének közreműködésével) megállapodásra jutott Lefebvre érsekkel, ennek ellenére megtörténtek a püspökszentelések. Az FSSP esetében azonban mindmáig érvényesek ezek a megállapodások. A megállapodások ellenére még mindig nincs püspöke a társulatnak. Érdekes része a megállapodásnak az, amely szerint a társaság „kritikát gyakorolhat, polémia nélkül, a zsinat azon megállapításairól, amelyek összhangja az Egyház hagyományos tanításával a társaság szerint nem világos”. Emerson atya ezzel kapcsolatban Gaudium et spes konstitúciót említi, amely az Egyház a modern világban való helyzetéről szól. Megjegyzi (1991-ben), hogy a világ állapota már nem indokolja azt, hogy ezt a hatvanas évek elejének optimizmusával nézzük.

Szeptember 17.

Sokat beszélnek mostanában, a családról szóló püspöki szinódus rendes üléséhez közeledve is, a fokozatosság törvényéről. A fokozatosság törvénye szerint senki sem születik szentnek, a szentség és a tökéletesség felé haladás fokozatos fejlődés. Schönbronn bíboros, bécsi érsek is beszél arról (lásd itt és itt) a fokozatosan jobb felé haladásról, ami például a homoszexuális kapcsolatokban úgy nyilvánul meg, hogy két ember ilyen kapcsolata valódi párkapcsolattá válik. Szerinte az ilyen párkapcsolatokban lévő „jóságot” értékelni kellene. Másik ilyen alkalmazás az elvált „újraházasodottak” áldozásával kapcsolatos. Ezek „házassága” nem a katolikus szentségi házasság, de értékelni kell ezen belül is a bűnbánatot, a hűséget, a gyermekek hitben való felnevelését.

Azzal – legalábbis elvben – mindenki egyetért, hogy a fokozatosság törvényét nem szabad felcserélni a törvény fokozatosságával, azaz a törvénynek nincsenek fokozatai, nincs külön törvény a tökéletesség felé haladók különböző állapotainak megfelelően. Így például mindenki elvileg egyetért azzal, hogy a házasság felbonthatatlanságának nincsenek fokozatai. A gyakorlatban azonban ezt többen mégis csak egy ideális helyzetnek tekintik és az efelé haladók kísérése érdekében – megfelelő feltételek esetén – meg kell engedni az elvált „újra házasodottak” áldozását.

Az ezen az állásponton lévők félre értik az ember Isten felé vezető útjának tulajdonságát. A halálos bűn gyökeres letérés az útról, ezzel az ember ismét abba az állapotba kerül, mintha el se kezdte volna az utat. Az út újra kezdéséhez az ember újjászületése szükséges a bűnbánat szentsége által.

Pszichológiai értelemben persze lehet valamilyen folytonosságról, fokozatos haladásról beszélni. Lehet olyan fejlődés, hogy a bukások után a felkelő szándéka a kegyelem által egyre erősebbé, a jóra vezető irányban egyre kitartóbbá válik. Ha azonban a bukást nem tekintik bukásnak, hanem csak egy (nyilván alacsonyabb) fokozatnak a jó felé, akkor csökkenek az esélyek, hogy ez így történik. Az az irgalmasság, amely nem beszél a megtérés elengedhetetlenségéről, a legnagyobb irgalmatlanság.

Szeptember 16.

A KATH.NET német nyelvű katolikus hírportál ismertet egy közvélemény-kutatást a menekültekkel kapcsolatban. Eszerint minden második német fél Németország iszlamizálódásától, de ugyanakkor a kérdezettek kétharmada elutasítja azt, hogy a keresztények előnyt élvezzenek a menekültek befogadásakor. Érdekes a vélemények megoszlása is. Az egykori keletnémetek jobban félnek (55%), mint a nyugatnémetek (48%).

A keresztények előnybe részesítését elsősorban a keletnémetek utasítják el (70%). A nyugatnémetek körében kisebb az elutasítottság (62%). Érdekes az elutasítás vallás szerinti megoszlása is. A protestáns szabadegyházak támogatják a keresztények elsőbbségben részesítését, mindössze 29% utasítja ezt el. A legmagasabb az elutasítottság a felekezetnélküliek körében (65%). Őket követik a katolikusok (63%), majd az evangélikusok (60%).

A közvélemény-kutató megjegyzi, hogy az iszlámosodástól való félelem kisebb a hagyományos német pártok választói és a történelmi egyházak tagjai körében. Ennek magyarázata szerinte abban található meg, hogy az ebből a körből származó válaszadók szerettek volna „társadalmilag elvárt” válaszokat adni.

Számomra a keresztény menekültek előnyben részesítése nyilvánvaló kötelesség. A fenti statisztika képet ad Németország problematikus vallási helyzetéről is. Aki számára a kereszténység tényleg pótolhatatlan érték, az először a keresztény hitben testvérét fogadja be.

2 bejegyzés (“Napló: 2015 szeptember”)

  1. Régebb óta követem a bejegyzéseket. Sokszor éreztem, hogy a műveltségem nem elegendő ahhoz, hogy teljes egészében megérthessem… de azért nem adtam fel :) Ez a “napló” nagyon tetszik! Rövid, érdekes, aktuális – de mindez a szokásos, nagyon színvonalas módon. Sok sikert a továbbiakhoz! A.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>