Aquinói Szent Tamás Krisztus feltámadásának hatásairól (III. q. 56)

A Summa Theologiae harmadik része 56. kérdésének fordítása (a fordítás az interneten elérhető eredeti szöveg alapján készült, esetenként támaszkodva a New Advent honlap angol fordítására). 

56. KÉRDÉS

[Krisztus feltámadásának hatásai]

 A következőkben Krisztus feltámadásának hatásairól lesz szó. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel:

  1. Vajon Krisztus feltámadása oka-e feltámadásunknak?
  2. Vajon Krisztus feltámadása oka-e megigazulásunknak?

1. SZAKASZ  [Vajon Krisztus feltámadása oka-e feltámadásunknak?]

Az első problémát így közelítjük meg:

1. Úgy látszik, hogy Krisztus feltámadása nem oka a testek feltámadásának. Ha ugyanis valamiről feltételezzük, hogy ez elégséges ok, akkor az okozatról is fel kell tételezni, hogy ez szükségszerűen bekövetkezik. Ha tehát Krisztus feltámadása a testek feltámadásának elégséges oka, akkor, amint feltámadt, azonnal fel kellett  volna támadnia az összes halottnak.

2. Ezenkívül, a halottak feltámadásának az isteni igazságosság az oka. A testnek a lélekkel együtt kell vagy a jutalomban vagy a büntetésben részesülnie, aszerint hogy ez érdemben vagy pedig bűnben részes, amint erről Aeropagita Dénes [Eccles. Hier. vii] és Damaszkuszi Szent János [De Fide Orth. iv] írnak. Az isteni igazságosságnak azonban akkor is be kellett volna teljesednie, ha Krisztus nem támadt volna fel. Így, ha Krisztus nem támadt volna fel, a halottak akkor is feltámadtak volna. Tehát Krisztus feltámadása nem oka a testek feltámadásának.

3. Ezenkívül, ha Krisztus feltámadása oka a testek feltámadásának, akkor ez vagy minta szerinti ok vagy megvalósító ok vagy érdemszerző ok. De ez nem lehet minta szerinti ok. A testek feltámadása ugyanis Isten műve, amint azt Szent János evangéliumának 5. fejezete mondja [21]: az Atya feltámasztja a halottakat. Istennek azonban nincs szüksége arra, hogy valamilyen, saját magán kívül lévő mintára nézzen. Hasonlóan ez nem lehet megvalósító ok sem. A megvalósító ok ugyanis csak valamilyen lelki vagy testi érintkezés által hathat. Nyilvánvaló azonban, hogy az időbeli és térbeli távolság miatt Krisztus feltámadása nem hathat fizikai érintkezés által a feltámadó halottakra. De nem hathat a lelki érintkezés által sem, mert ez a hit és a szeretet által történik, de a hitetlenek és a bűnösök is feltámadnak. De nem beszélhetünk érdemszerző okról sem, mert a feltámadó Krisztus már nem a földi élet vándorútját járta és így már nem szerezhetett érdemeket sem. Tehát úgy látszik, hogy Krisztus feltámadása nem lehetett feltámadásunk oka.

4. Ezenkívül, minthogy a halál az élettől való megfosztottság, a halál lerombolása nem más, mint az élet visszaadása, és ez a feltámadás. De Krisztus halálával lerombolta halálunkat. Így tehát Krisztus halála feltámadásunk oka, nem pedig a feltámadása.

Ezzel szemben állnak az első korinthusiakhoz írt levél 15. fejezetében írottak [12]: ha Krisztusról azt mondjuk, hogy feltámadt halottaiból stb, amiről a Glossza azt mondja, hogy Ő feltámadásunk megvalósító oka.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy ami valamely nemben az első, oka az összes utána következő nembe tartozónak, amint ezt a Metafizika 2. könyve megállapítja. A mi feltámadásunk nemében azonban az első Krisztus feltámadása, amint ez az előzőekből nyilvánvaló [q. 53 a. 3]. Ezt mondja Szent Pál apostol is az első korintusiakhoz írt levél 15. fejezetében [20-21]: Krisztus feltámadt halottaiból, az elszenderültek zsengéjeként, ugyanis ember által jött a halál, de ember által jött a holtak feltámadása is. És ez így logikus. Az embernek életet adó elv ugyanis maga az Ige, akiről a zsoltár [35, 10] mondja, hogy nálad van az élet forrása. Ő maga mondja Szent János evangéliumának 15. fejezete szerint [21], hogy amint az Atya föltámasztja a halottakat és életet ad nekik, úgy a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.  Az Isten által teremtett természetes rendben az okok úgy működnek, hogy először a hozzájuk közelebbi dolgokban fejtik ki hatásukat és ezáltal hatnak a távolabbi dolgokra. A tűz is először a körülötte lévő levegőt melegíti fel és ez által a távolabbi dolgokat. Isten is először a hozzá közeli létezőket világosítja meg, és általuk a távolabbiakat, amint ezt Aeropagita Dénes mondja [Coel. Hier. xiii].  Ezért Isten Igéje először a vele természetes egységben lévő testének adja meg az örök életet és ez által oka a többiek feltámadásának.

Az 1. ellenvetésre azt kell válaszolnunk, hogy amint mondottuk, Krisztus feltámadása a vele egységben lévő Ige hatalma által oka feltámadásunknak. Az Ige hatalmát azonban akarata szerint érvényesíti, ezért nem szükséges az, hogy ennek hatása azonnal érvényesüljön, ez ugyanis Isten Igéjének a rendelkezése szerint történik. Eszerint először a szenvedő és meghaló Krisztushoz válunk hasonlóvá a szenvedéssel és halállal terhelt földi életben és majd ezután jutunk el a feltámadásában való részesedéshez.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy feltámadásunk elsődleges oka Isten igazságossága, Krisztus feltámadása pedig másodlagos ok, eszközként ok. Jóllehet az elsődleges ok ereje nem szükségszerűen korlátozódik ennek az eszköznek a használatára, mégis ez ezen eszköz által érvényesült, így Krisztus feltámadása eszközként oka a testek feltámadásának. Így tehát önmagában véve az isteni igazságosság számára nem volt kötelező az, hogy feltámadásunkat Krisztus szenvedése és feltámadása által valósítsa meg, amint ezt az előzőekben mondottuk [q. 46 a. 2], mégis abból a tényből, hogy így határozott, nyilvánvaló, hogy Krisztus feltámadása oka a mi feltámadásunknak.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Krisztus feltámadása  a mi feltámadásunknak szoros értelemben véve nem érdemszerző, hanem megvalósító és minta szerinti oka volt. Megvalósító ok, amennyiben Krisztus embersége, amelyben feltámadott, eszköze istenségének, ennek erejében működik, amint ezt fentebb mondottuk [q. 13 a. 2, 3]. Ahogyan tehát az ember Krisztus által végrehajtott más tettek és az általa elszenvedett más dolgok is istenségének erejében hoztak üdvösséget számunkra, amint erről ugyancsak az előzőekben volt szó [q. 48 a. 6], úgy Krisztus feltámadása is megvalósító oka feltámadásunknak, annak az istenségnek az erejében, amelynek sajátos cselekedete a halottak életre keltése. Ez az erő azonban minden helyen és minden időben jelenlévőként képes megérinteni, ez az érintés pedig elegendő magyarázata a hatásnak. Amint mondottuk, az emberek feltámadásának elsődleges oka az isteni igazságosság. Ennek alapján van Krisztusnak bírói hatalma, mivel ő az Emberfia [Jn 5, 27]. Így tehát a feltámasztó erő hatása nemcsak a jókra, hanem a rosszakra is kiterjed, ezek is alá vannak vetve Krisztus ítéletének

Abból a tényből azonban, hogy Krisztus feltámadt teste az Igével személyes egységben lévő test, az is következik, hogy amint az ő feltámadása időben első volt, ugyanúgy első méltóságban és tökéletességben is, amint ezt a Glossza mondja az Első korintusiaknak írt levél 15. fejezetével kapcsolatban [20-23]. A legtökéletesebb mindig minta a kevésbé tökéletes számára, amelyben ez a kisebb tökéletességnek megfelelő mód szerint van utánozva. Ezért Krisztus feltámadása feltámadásunk mintája. Erre a mintára nem a feltámasztónak van szüksége, hanem a feltámasztottaknak, akiknek ahhoz a feltámadáshoz kell hasonulniuk, amelyről így beszél a Filippiekhez írt levél 3. fejezete [21]: átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi dicsőséges testéhez. Jóllehet Krisztus feltámadásának hatása kiterjed jókra és rosszakra, a minta szerinti okság csak a jókra terjed ki, akik az ő fiúságához válnak hasonlóvá.

A 4. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az isteni erő hatékonysága szempontjából Krisztus halála és feltámadása egyaránt oka a halál lerontásának és az élet helyreállításának. A minta szerinti okság szempontjából Krisztus halála, amelyben megszűnt halandó élete, oka halálunk lerontásának, a halhatatlan életet megkezdő feltámadása pedig oka életünk helyreállításának. Ezen felül Krisztus szenvedése érdemszerző ok, amint erről fentebb volt szó [q. 48 a. 1].

2. SZAKASZ  [Vajon Krisztus feltámadása oka-e megigazulásunknak?]

A második problémát így közelítjük meg:

1. Úgy látszik, hogy Krisztus feltámadása nem oka a lelkek feltámadásának. Szent Ágoston ugyanis Szent János evangéliumáról szóló kommentárjában [Tract. xxiii super Joan.] azt írja, hogy a testek feltámadása emberi részesedés útján történik, a lelkek azonban az isteni lényeg által támadnak fel. Krisztus feltámadása azonban nem tartozik az isteni lényeghez, mert ez emberi részesedés által történt. Így tehát, jóllehet Krisztus feltámadása oka a testek feltámadásának, úgy látszik azonban, hogy nem oka a lelkek feltámadásának.

2. Ezenkívül, a test nem hat a lélekre. Krisztus feltámadása azonban a halál által lesújtott test feltámadása. Tehát Krisztus feltámadása nem oka a lelkek feltámadásának.

3. Ezenkívül, minthogy Krisztus feltámadása a testek feltámadásának oka, minden test feltámad. Az első korintusiakhoz írt levél 15. fejezete szerint [51] mindnyájan feltámadunk. De nem mindenki lelke támad föl, mert egyesek az örök kárhozatra jutnak Szent Máté evangéliumának 25. fejezete szerint [46]. Tehát Krisztus feltámadása nem oka a lelkek feltámadásának.

4. Ezenkívül, a lélek feltámadása a bűnök megbocsátása által történik. Ez azonban Krisztus szenvedése által történt a Jelenések könyve 1. fejezete szerint [5]: vérével mosta le bűneinket. Tehát a lelkek feltámadásának inkább Krisztus szenvedése mint feltámadása az oka.

Ezzel szembe áll az, amit Szent Pál mond a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetében [25]: megigazulásunk miatt támadt fel, megigazulásunk viszont lelkünk feltámadását jelenti. A Glossza pedig a zsoltár kijelentéséről [26, 9]: este még sírás van mondja, hogy Krisztus feltámadása oka mind lelkünk jelenben történő, mind pedig testünk jövőben bekövetkező feltámadásának.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy amint arról a fentiekben szó volt, Krisztus feltámadása istenségének erejében hat. Ez azonban nemcsak a testek, hanem a lelkek feltámadására is  kiterjed. Isten műve ugyanis az, hogy a lélek a kegyelem által, a test pedig a lélek által él. Ezért Krisztus feltámadása eszközként nemcsak a test, hanem a lélek feltámadását is okozza. Hasonlóan, Krisztus feltámadása minta szerint is oka a lelkek feltámadásának, mert a feltámadt Krisztushoz lélekben is hasonlóvá kell válnunk. Szent Pál mondja a Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetében: amint [4] Krisztus az Atya dicsősége által támadt fel halottaiból, így mi is az új élet szerint járjunk… [9] amint Ő, a halából föltámadva már nem hal meg…[11] úgy tekintsétek magatokat, mint akik meghaltak a bűnnek, hogy Krisztussal éljenek.  

Az 1. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Szent Ágoston a lelkek isteni lényeg általi feltámadásáról az ebben való részesedés értelmében beszél. A lelkek ugyanis az isteni jóságban, nem pedig valamilyen teremtményben való részesedés által válnak igazakká és jókká. Így, amikor arról beszél, hogy a lelkek az isteni lényeg által támadnak felhozzáfűzi, hogy a lelket az Istenben való részesedés, nem pedig valamilyen szent állapotban lévő lélekben való részesedés teszi boldoggá. De testünk Krisztus testének dicsőségében való részesedés által dicsőül meg.

A 2. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Krisztus feltámadása a lelkekre nem feltámadt testének saját erejéből, hanem a vele személyes egységben lévő istenség erejéből hat.

A 3. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a lelkek feltámadása az érdemmel van összefüggésben. Az érdem a megigazulás következménye. A testek büntetésre vagy jutalomra rendelése azonban bírói döntés következménye. Krisztus nem tartozik mindenkit megigazulttá tenni, de mindenkit megítél. Ezért Krisztus mindenkit feltámaszt test szerint, de nem mindenkit lélek szerint.

A 4. ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a lelkek megigazulása két dolgot foglal magában: a bűn bocsánatát és a kegyelem általi új életet. Az isteni erő hatékonysága szempontjából Krisztus szenvedése és Krisztus feltámadása mind a két dolognak oka. Ha azonban a minta szerinti okságot nézzük, szoros értelemben véve Krisztus szenvedése, ami által meghalunk a bűnnek, a bűn bocsánatának az oka, feltámadása pedig az új életnek, ami a kegyelem, az igazság általi élet. Ezért mondja Szent Pál a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetében [25], hogy Krisztust átadták a szenvedésnek, hogy elvegye bűneinket, és hogy Krisztus feltámadt, hogy megigazultakká váljunk.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>