Köszönöm további biztatását. A vitákkal kapcsolatban Aquinói Szent Tamás példája van előttem, aki néha az ellenvetésekre adott válaszokban igen fontos dolgokat ad hozzá a Respondeo dicendum részhez. Az ellenvetések megvilágíthatják azokat a pontokat, ahol valami hiányos, kiegészítésre szorul, új szempontokat adhatnak. Azt hiszem a legjobb megoldás a vitatkozók részére az, ha nagyon hideg fejjel a tárgyra koncentrálnak.

Tisztelettel

matthaios

A segítő kegyelem tegnap megvilágosított.
Az önjelölt vizsgabiztos hozzám intézett provokatív kérdéseit, rám vonatkozó sértegető megjegyzéseit, e kiváló tomista oldal olcsó vitaszintre való lezüllesztésének és így mások elriasztásának kísérletét szerintem legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk.

Ezentúl csak az Ön írásaira és esetleg a mások által képviselt tévedések cáfolására fogok koncentrálni személyes vitákba való bonyolódás nélkül. Az itt felvetett témák vakvágányra siklatása így nem sikerülhet senkinek.

Kérem folytassa a tomizmus értékeinek közzétételét mindenki javára.

Tisztelettel: trienti

Kedves Trienti! Mi a hagyomány?

Mint később kiderült nem őszinte tudásvágyból, hanem engem kioktatni akaró szándékból tette ezt, amit egy nagy sértéssel toldott meg.

Azt kérdezte, melyik írást ajánlanám, emelném ki ezekből? Én erre írtam azt, hogy ez irányban még nem kutattam. (vagyis konkrétan erre vonatkozó írásokat nem keresgéltem nagy számú írásaik között.)

Nem arról beszéltem tehát, hogy nem tudom mi a hagyomány. Különben ezt a témát nem én vetettem fel. Én három gumi-fogalmat kifogásoltam.

A továbbiakban is személyeskedik. Újabb negatív és igazságtalan kijelentést tett rólam és ezek után még emlegeti a jó szándékát?! Mi mindent elbír a plafon…

Jóhiszeműen azt hittem, hogy őszinte érdeklődésből teszi fel kérdéseit és kéri segítségemet. Nem tudtam, hogy az egészet provokációból, illetve lejárató szándékból tette. Ez nem vall nagy jellemre.
Kudarcot vallott mindkét vonatkozásban.

Sértegetését tovább folytatta, fantáziájáról pedig levette a hámot:
“Megjegyzem, hogy a Trienti Zsinat atyái sem lepődtek volna meg a kifejezésen a kor irodalma alapján, legfeljebb az ön tudatlan arroganciáján.”

Érvelés helyett személyeskedik.
Nem ezt hívják ‘Argumentum ad hominem”-nek, amit már más is jogosan a szemére vetett?

Felesleges, alaptalan és saját tekintélyét romboló a személyemet sértegető, ismereteimet lebecsülő, jó szándékommal visszaélő megnyilvánulása.

Ha már egy Órigenész által használt kevéssé ismert görög kifejezést használ(“auto-basileia”), illene lefordítania, nem annyira rám való tekintetből, hanem más olvasók miatt, persze nemes szándékból.

Ha az volt a célja, hogy visszavonuljak a hozzászólásoktól, akkor csalódnia kell. Az Ön szuggesztiója nélkül is meg tudja mindenki ítélni, hogy igazam van e valamiben vagy sem. Ha valakinek jó szándékú kérdése van felém, azt szívesen megválaszolom.

Egyházi férfiaknak és világi hívőknek nem kell rettegni a hagyományos és érthető, hitigazságokra utaló fogalmazástól. Mint pl.ul amit Matthaios említett: Az Eucharisztia “… a második isteni személy, az Ige, Jézus valóságos jelenléte közöttünk, a színek alatt.” Ez mennyire más, mint a protestánsok számára is könnyen elfogadható “önközlés” gumi-fogalma.

Az Ön által leírtakkal lényegében egyetértek. Az “önközlés” szót szeretném egy kicsit más oldalról megvilágítani. Legáltalánosabban a kifelé írányuló isteni tevékenységről van szó. Ez Isten felől nézve Isten egyszerűsége miatt megkülönböztethetetlen az isteni lényegtől. Hatásában nézve azonban sokrétű és megkülönböztethető részeket foglal magában. Így ennek hatása a teremtés is, de természetfölötti hatása a megváltás műve.