A kérdésre:
Annak idején csakugyan azt verték a fejünkbe, hogy a kvantummechanikai mérés akauzális, nem oksági.

Mivel egy rendszer sem tudja, hogy mérési céllal bolygatták meg, ezért az akauzalitás nyilván valamilyen értelemben a kvantummechanika sajátja.

A tomista megközelítés szerint a világ pályáját Isten a preaemotio physica által határozza meg. Ebben a pályában vannak törvények által meghatározott és szabad akaratból fakadó események. (A kvantummechanika kísérletek kimenetelei talán egy harmadik fajtáját adják az eseményeknek?). A molinista szerint Isten a scientia media által az összes lehetséges világ pályáinak előzetes ismeretében állítja össze a tényleges világ egyetlen pályáját úgy, hogy a kiválasztottak üdvözüljenek. A kérdés az hogy vajon elvileg lehetséges-e ilyen ismeret. Úgy gondolom, hogy ez csak azáltal lehetséges, hogy sérül a szabad akarat. Tételezzünk fel valakit, aki a világban létezik, nevezzük őt mondjuk Titusznak. Tegyük fel azt is, hogy Titusz az üdvösségre rendeltek között van. Isten a lehetséges olyan világok ismeretében, amelyekben Titusz létezik, tudja, hogy X esemény bekövetkezte maga után vonja Titusz megtérését. Ezért Isten úgy „szövi” világunk eseményeinek hálóját, hogy Titusz számára az X esemény bekövetkezzen, így Titusz megtérjen és üdvözüljön. Ha viszont az X esemény maga után vonja Titusz megtérését, akkor ezen kettő között már valamilyen a szabadságot elvevő kapcsolat van. Azért veszi el a kapcsolat Titusz szabadságát, mert ez külsőleg felelteti meg az X eseményt Titusz megtérésének. A preaemotio physica-ban Isten a természete szerint mozdítja a szabad akaratot, ezért itt nem ilyen külsődleges kapcsolatról van szó.

Meg kell azonban jegyezni hogy egyik elmélet sem tudja kielégítően megmagyarázni a teremtő Isten és a szabad akarattal rendelkező teremtmény együttműködésének titkát.

A február 10.-i bejegyzését követve jutottam el ide.

Bevallom, nem értem az alábbi mondatot:

‘Ha mégis lenne egyáltalán ilyen biztos ismeret, akkor éppen a szabadság kerülne veszélybe, mert ebben az esetben mégis lenne valamilyen „rejtett paraméter”, amely lehetővé teszi a biztos ismeretet.’

Ez csak a molinizmus problémája lenne? Isten nem az időbe ágyazva létezik, az ő tudása nem korlátozza sem a saját mindehatóságát, sem a mi szabad akaratunkat.