“ki-ki ragaszkodik a megszokott szerepéhez, ruházatához (ehhez legkevésbé a katolikusok).”

Bár nem annyira fontos a külsőség, de nekem is hasonló a benyomásom. Az nagyon felemelő szokott lenni, amikor tábori lelkészek felavatnak egy emlékművet: evangélikusok Luther-kabátban, reformátusok palástban vannak, a katolikus tábori lelkészek pedig a terepszínű katonai egyenruhájuk fölé tesznek egy stólát. :)

Nyilván háború közben érthető ez (pontosabban nem: régebben még egy autó hátuljára is kipakolták az oltár szinte minden részét), viszont békeidőben…