Ami az abortuszt illeti, az egykori Szovjetunió területén lévő országok világelsők.

Egyrészt a fenti statisztikai adatok megkérdőjelezik a megújulás őszinteségét. Másrészt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a kereszténységnek hetven évig gyakorlatilag semmi hatása nem volt az orosz tömegekre. Nálunk azért ez nem így volt, a Kádár-rendszer alatt sem zárták be, nem robbantották fel a templomokat, a papok működését ugyan korlátozták, de csak a szerzetesrendeket törölték el (négy kivételével). A Szovjetunióban azonban a klérust nagyrészt kiirtották, a templomokat lerombolták vagy ateista múzeumokat, raktárakat csináltak belőlük. Megdöbbentőek az adatok és az orosz egyház kommunizmus alatti története. Ez a tömeges vértanúság története. Természetesen itt is megtalálható időnként, főleg az Szovjetunió utolsó évtizedeiben, a finomabb módszerekkel történő üldözés idején a szovjet állammal való együttműködés. II Alexej pátriárka nyilvánosan bocsánatot kért ezért, saját személyét illetően is.

Nem tudom, milyen lesz az orosz kereszténység jövője, de a világ talán legnagyobb keresztényüldözésének a vértanúsága nem lehet hiába, hatás nélkül. De nem tudjuk, hogy ez a hatás mikor és hogyan mutatkozik meg.

Lemérhető-e bármi változás a tömegek életében (pl. válások számának csökkenése)?

Idehaza is megnőtt egy kicsit az egyházak népszerűsége a rendszerváltozás tájékán, de ez az alapvető társadalmi folyamatokra nem volt komoly hatással.

A másik kérdésére a válaszom egyszerű, de nem kielégítő: nem tudom. Az Orosz Ortodox Egyház és az orosz identitás között (kivéve a Szovjetunió korát) mindig szoros kapcsolat volt. Úgy tűnik, valami ilyesmi most is van. Ennek ellenére remélem, hogy Oroszország visszatérése a kereszténységhez több, mint az orosz identitás ebben is megmutatkozó erősődése. A fatimai jelenések is foglalkoztak Oroszországgal.

Nem hiszem, hogy a görögkatolikus uniót össze lehetne hasonlítani az anglikánok önkéntes visszatérésével.
Előbbi hatalmi döntés következménye volt, utóbbi pedig a hívek lelkiismereti döntése egy erősen szekularizált környezetben.

‘Az orosz ortodox egyházzal kapcsolatban azonban inkább megerősödésről szól a nyilatkozat: „korábban nem látott mértékben megújul most a keresztény hit Oroszországban és Kelet-Európa sok országában, ahol ateista rezsim uralkodott évtizedeken át…Negyed évszázad alatt több tízezer új templomot építettek, több száz monostort és teológiai főiskolát nyitottak”’

Kérdés, hogy milyen mély ez a megújulás. Vajon csak egyház és politika találtak megint egymásra, vagy a tömegek is őszintén Krisztus felé fordultak?