Nem baj. Mi foglalkozunk vele. :) Ez nincs megtiltva.

Egyetértek Önnel és kitűzött céljával:
“Ez a Blog a ’24 tomista tézissel’ teljes összhangban gondolkodik az autentikus tomizmusról és a tomista filozófiáról.”

Miért is van erre szükségünk? Az igaz hit sziklaszilárd megalapozása és a tévelyek elkerülése miatt. Ez szellemi keresztesháború. Az Angyali Mester és hiteles követőinek útmutatása alapján harcolhatunk az Igazságért leghathatósabban. Ezt soha nem szabad feladnunk!

Az Ön írásai világosak és árnyaltak. Ennek külön örülök.

A II. Vatikáni Zsinat a ’24 tomista tézis’ körül kialakult vitával egyébként tudatosan nem foglalkozott.

A tézisek kötelező voltával kapcsolatban a Hermeneutic of continuity c. blog bejegyzése ad tájékoztatást. Ebből kiderül (saját fordításom):

1917-ben, XV. Benedek azt írta a jezsuiták rendfönökének, P. Ledochovsky Vadimirnak, hogy helyesen vélekedett akkor, amikor azt mondta, bogy nem kötelező az összes tézis elfogadása, és a jezsuitáknak nem kell tartaniuk attól, hogy engedetlenek a pápával szemben, ha a továbbra is vitatják azokat a téziseket, amelyeket hagyományosan vitatnak.

Így feltehetőleg Ferenc pápa tanulmányai alatt nem volt kitéve a 24 tézisnek. A transzcendentális tomizmusnak esetleg (de ebben sem vagyok biztos), de hát ez csak a nevében tomizmus.

Ha már így színt kell vallanom: “Ez a Blog a ’24 tomista tézissel’ teljes összhangban gondolkodik az autentikus tomizmusról és a tomista filozófiáról.”

http://www.u.arizona.edu/~aversa/scholastic/24Thomisticpart2.htm

E tanulmányi rend, még ha közvetve is, jótékonyan elősegítette, megkönnyítette és befolyásolta a modern filozófia fejlődését. Jellemző példa az a jótékony hatás, melyet Francisco Suárez Disputationes metaphysicae c. műve fejtett ki, melyet még a német evangélikus egyetemek tanulmányi rendjébe is fölvettek. E módszer elvesztése viszont súlyos károkat okozott mind a papképzésben, mind a teológiai kutatásban. Gondoljunk csak a mai gondolkodás és a mai kultúra óvatlanságára, minek következtében a dialógus minden formája megszűnik, illetve válogatás nélkül elfogadnak bármely filozófiát.

Érdekes, hogy az általam is említett Disputationes metaphysicae c. mű volt az őstípusa azoknak a filozófia tankönyveknek, amelyekkel kapcsolatban sajnálatosnak tartja Ferenc pápa azt, hogy belőlük tanulta a filozófiát.

Szerintem a kérdést inkább így kell feltenni: “Van olyan része a Fides et Rationak, amely a ‘jezsuita skolasztika’ tomizmus értelmezésével szemben inkább az ‘obszerváns tomizmust’ támogatja?”

Ha sokszor tartottam szükségesnek érinteni e kérdést, megerősítettem az Angyali Doktor gondolatainak értékét és szorgalmaztam filozófiájának megértését, ez azért történt, mert a Tanítóhivatal utasításait nem mindig a megkívánt készséggel követték. Közvetlenül a II. Vatikáni Zsinat után sok katolikus iskolában e területen hanyatlást lehetett észlelni, amelyet nemcsak a skolasztikus filozófia, hanem általában a filozófiai képzés mellőzésének lehetett betudni. Csodálkozva és sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem kevés teológus részese a filozófiai tanulmányok ezen elhanyagolásának.

Azt hiszem, a helyzet azóta sem változott lényegesen, úgy tűnik, hogy nem is fog. Amint arra a másik blogban tett megjegyzéseimben is utaltam, nem találtam nyomát a Fides et Ratio enciklikában az “obszerváns tomizmus” valamilyen elitélésének. Sőt az enciklika szerint a “a 20. század fordulóján az Angyali Doktor iskolájában nevelődött gondolkodók erős csapata állt az Egyház rendelkezésére”.

Érdekes, saját álláspontra fókuszált áttekintés a fenti. Azon morfondírozom, hogy II. János Pál pápa Fides et Ratio enciklikáját – amely a tomizmus témájával tanítóhivatali szinten foglalkozik a II. Vatikáni Zsinat után -, hogyan helyezhetjük el ebben a képben. Véleményem szerint Ferenc pápa kijelentése ehhez képest semmi újat nem mond, és ennek alapján áll. Ugyanolyan rangú dokumentumról van szó, mint a Humani Generis vagy az Aeterni Patris esetében. A kérdés az, hogy ennek a pápai enciklikának a tomizmusról alkotott felfogása hogy kapcsolódik a posztban említett “jezsuita skolasztikához”, illetve R. Garrigou-Lagrange “obszerváns tomizmusához”?

Én úgy ítélem, hogy ez az enciklika az “obszerváns tomizmust” a patrisztikus hagyományréteggel kapcsolatban a “törés hermenutikájával” vádolja, és az egyháztörténeti léptékű “folytonosság hermeneutikáját” szorgalmazza, amiben Henri de Lubac megfigyeléseire és érvelésére erősen épít. Ezt az álláspontomat korábban, máshol – hivatkozásokkal – alá is támasztottam.