Nincsen “problémám”, csak konkretizálok és pontosítok. Fontosnak tartom, hogy az érthetőséget ne szubjektivizáljuk, mert ez idegen a katolikus hagyománytól. Olyasmi is lehet világos és érthető, amit közösségünk egy-egy tagja nem ért.

Ha példaként Szent Tamást vesszük, aki nyilván “konkrét, érthető és pontos”, akkor is azt látjuk, hogy még egész életükben vele foglalkozó kiváló teológusok, sokszor rendtársai is másképp értik, számtalan különböző módon értelmezik az egyes kijelentéseit. Ez pedig elsősorban nem Szent Tamást minősíti.

Mi a problémája az idézeteimmel? Ellentmondásban van a Katolikus Egyház Katekizmusával? Lehet, hogy félreért? Nekem nincs problémám a Szenthagyomány elfogadásával sem forrásainak felkutatásával és részletes bemutatásával, ha épp az a célom. Arról van szó, hogy én a konkrét, érthető és pontos megfogalmazásokat előnyben részesítem a teológia területén.

Ha ön a Hagyomány teológiájának a hagyományban meglévő hivatalos forrásait nem ismeri /legalábbis nem azokat idézi/, akkor érdemes lenne fellapoznia a Katolikus Egyház Katekizmusát, ami a laikus tájékozódást szolgálja.

(Korrábbi megjegyzéseiből látom, hogy nem tudja, hogy ennek több szövegváltozata van. Az elsőként /1991-92/ franciául megjelent kiadást fordították először magyarra. Az évekkel később megejelent, itt-ott átdolgozott latin kiadáshoz igazítva jelentek meg a SzIT újabb kiadásai. Így, amit ön fordítási problémának vél az angollal összehasonlítva /?/, az sok esetben a szövegváltozatok különbségeiből fakad.)

A Katekizmus érthetővé teszi a fentieket, bár nem szó szerint idéztem.

“A Hitnorma tartalma nemcsak a Szentírásból olvasható ki, hanem az Egyház liturgiájából, szimbólumaiból, művészetéből, fegyelmi gyakorlatából, későbbi írásaiból is. Ezek tanúskodnak a Szenthagyományról. A Szentírás és a Szenthagyomány hiteles értelmezésére a Tanítóhivatal illetékes. Egyéni értelmezéseket a Tanítóhivatal értelmezése fölé helyezni annyit jelentene, mint kiszolgáltatni Isten igazságát az emberi vélekedések zűrzavarának.” (Hagiosz)