„necesse est dicere Angelos secundum suam naturam esse incorruptibiles. Cuius ratio est, quia nihil corrumpitur nisi per hoc, quod forma eius a materia separatur, unde, cum Angelus sit ipsa forma subsistens, ut ex dictis patet, impossibile est quod eius substantia sit corruptibilis.”

Azaz: „Azt kell mondanunk, hogy az angyalok természetük szerint romolhatatlanok. Ennek az az oka, hogy a romlás csak azáltal következik be, hogy a forma elválasztódik az anyagtól. Minthogy az angyal önmagában létező (subsistens) forma, amint ez a fentiekben mondottakból nyilvánvaló, lehetetlen, hogy szubsztanciája megromoljon.”

Azonban az angyali lét is teremtett lét. Ez azt jelenti, ha Isten, mint elsődleges ok nem tartaná az angyalt létben, az visszahullana a semmibe. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem történik meg a teremtésben, a kárhozott angyal, ember továbbra is létezik.

Amint írtam, az angyalok esetében van változás: „Ez a második típusú változás az angyalok esetében is jelen van, így az angyaloknak is időben élnek, van történelmük”. Ez a változás a szubsztancia járulékainak a változása. Ez a változékonyság bizonyos értelemben megszűnik Isten színről-színre látásának az állapotában. Az angyal esetében ez a (megszentelő) kegyelem állapota, amelyből az angyal nem tud kikerülni. Erre utalhat Szent Tamás az ellenvetésre adott válaszában.

Tehát a romolhatatlanság és változékonyság közt az a viszony, hogy a születés, és romlás is változás, ezek szubsztanciális változások, mert ilyenkor szubsztancia keletkezik vagy elmúlik. Egy szubsztancia romolhatatlansága azt jelenti, hogy ez nem múlhat el. A változásra képesség azt jelenti, hogy egy szubsztancia alanya lehet nem szubsztanciális változásoknak. Ilyen értelemben a romolhatatlanság és a változékonyság nem zárják ki egymást.