Arany János mondását idézem a jó ügyben vívott harcában: “Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!”

Nagyon örülök a blogjának! Isten segítse Önt és mindnyájunkat a helyes filozófiai irány megtartásában, mely Aquinói Szent Tamás nevétől, műveitől és szellemétől elválaszthatatlan! Biztos, hogy több az olvasó, az érdeklődő, az őszinte szívvel kereső, mint a hozzászóló.

Ha próbálnak is bizonyos emberek az Igazság (teljes) megismerése elé akadályokat vetni, az saját csapdájukká válik.

Ön nem kis missziót teljesít.

Tisztelettel: trienti

Már a billentyűk fölött volt a kezem, hogy egy hosszabb választ írjak Önnek. Ezt mégsem teszem. Ez a beszélgetés így, ebben az irányban szerintem nem vezet semmi jóhoz. Valakinek vállalnia kell, hogy ezt befejezi, még akkor is, ha úgy érzi, hogy sok mindent nem mondott el, sok minden számára hátrányos állítást megválaszolatlanul hagyott. Most ezt vállalom.

Amire most mégis reagálnék, az a nekemtulajdonított “index” és az ön objektív viták iránti “nosztalgiája”. Ön nagyon jól tudja, hogy 2 éve egy másik fórumon Öntől hallottam a Feingold könyvről, amit nem “tettem indexre” a szerző munkahelye alapján, hanem elolvastam és végig is gondolva, válaszoltam Önnek. A könyv nem vékonyka, nem a hozzám közel álló gondolati világ, de beszereztem és átrágtam. Most is itt van a polcomon.

Én a vitáink objektív alapra helyezéséhez szintén javasoltam egy könyvet, amikor megjelentem itt az Ön blogján. Ez Leo Scheffczyk bíboros “A katolikus hit világa – igazság és alak” című könyve volt. A bíborosigen jelentős teológus. Az a nemzedék, aki még teljes neoskolasztikus képzést kapott ifjú korában, és ma a hozzám közelálló ressourcement teológia kiváló (és szélsőségektől mentes) képviselője. Ezt a könyvet éppen egyfajta objektivitás miatt javasoltam, mert eléggé sejthető volt, hogy ön is elragadtatja magát az érzelmi elfogultságok terén. A Benedek pápa bevezetőjével (retorikai elem) magyarul is megjelent könyv elehetőséget adott volna arra, hogy objektívebben bepillantson abba a szemléletmódba, amit rendszeresen kritizál nálam (és Puskás attilánál). Abban foglalható össze a helyzet, hogy önnél ez a könyv “indexre került”. Túl sokat vár tőlem, amikor azt kéri, hogy legyek neoskolasztikusan higgadt, és közben azthallom, hogy én “indexre teszek” könyveket! Nem tudom, kell-e történelem órát tartanom e kifejezés eredetéről?

Ha megteszi, hogy neotomista alapossággal érvnek tekinti Leo Scheffczyk ehhez kellően alapos könyvét, akor megértheti, hogy a “neoskolasztikus paradicsommal” mi a TEOLÓGIAI problémája Rómának ma.

Scheffczyk könyvét érdemes levennie az “indexéről”, és mindjárt objektív módon meg lehet vitatni kérdéseket! Szeretném, ha ezúttal belátná, hogy ez itt lényegileg nem retorikus támadás, hanem a blogján való jelenlétemnek már első hozzászólással világossá tett, objektív, tartalmi logikája. Érdemes visszakeresni!

Ismét idézném a kifogásolt részt bejegyzésemből:

“A zsinat ugyan nem foglalkozott kifejezetten a természetfölötti renddel kapcsolatos vitával, de a “kétemeletes épület” és az “extrinsecizmus” vádja mára szinte teológiai közhelyekké váltak. Ezt a vélemény tükrözi például Puskás Attila kegyelemről szóló könyve. A 21. század elején ezt a széles körben elterjed véleményt komoly kihívás érte, elsősorban Lawrence Feingold könyvével”

Ha jól értem, az a kifogása, hogy egy mondatban említettem Puskás Attila és Lawrence Feingold nevét. Tegyük fel, hogy Lawrence Feingold könyve értéktelen fércmunka. De még ekkor is vártam volna a meglehetősen “autoriter” módon képviselt álláspont mellé némi érvelést ennek igazolására. Ehelyett Feingold egyik munkahelyének ügyeiről volt szó. Mennyire “tudományos” magatartás ez? Komoly “nosztalgiám” van a régi skolasztikus teológiai stílus iránt, amikor érvek álltak szemben érvekkel, a hivatalos teológiai vitákban a szembenállók szillogizmusokban vitáztak. Lehet, hogy ez kissé merev rendszer volt, de a sokszor negatív érzelmeken alapuló retorikát kizárta.

Feingold könyve mellett egyéb könyvek is ismeretesek a témában, így például Steven Long könyve (Natura Pura). Valószínű, hogy ez a könyv is szerepel az Ön “indexén”, mert most talán a szerző éppen az Ave Maria Egyetemen, az “ultrakatolikus paradicsomkertben” oktat. Megemlíteném Reinhard Hütter könyvét is (Dust Bound for Heaven), meg Ralph McInerny könyvét (Preambula Fidei), amely ugyancsak foglalkozik a témával.

Feingold könyvét használom, de nem kizárólag erre támaszkodom. Igen jó könyvnek tartom, mert pontosan és korrekt módon írja le a “desiderium naturale”, “potentia oboedientialis” stb. fogalmak fejlődését Szent Tamástól szinte napjainkig. A könyv meglehetősen “száraz”, szövegeket elemez, érvel. Lehet, hogy nem csak a tartalma, hanem a stílusa is okozta az erős reakciókat. Romanus Cessario OP szerint : Lawrence Feingold elsőosztályú tudós (scolar, rímel a skolasztikusra), könyve alapján helyet foglalhat azoknak a nagy tomista kommentátoroknak a sorában, akiknek munkáját oly alapossággal elemezte (a könyv hátsó borítóján található szöveg). Hagy legyek én is egy kissé “retorikus”.

Egyébként sajnálom, hogy az érdemi rész helyett ilyen “csetepatékra” megy el az energia.

Mégegyszer aláhúzom, hogy alapvetően mire reagáltam. Durván elhibázottnak tarom Puskás Attila és Lawrence Feingold szembeállítását. Nincs egy súlycsoportban a két ember és az általuk képviselt két intézmény. Teológiai síkon maradva, a Communio érvelését magam is mértékadónak tekintem, és az világosan Puskás Attila jelzett álláspontja mellett szól, amivel szemben Feingold érvelése nem áll. Doktori disszertációnak jó volt Feingold műve, azonban a Communio-állásponot érintő “komoly kihívásként” beállítani: súlyos aránytévesztés. Javasoltam a Blognak, hogy Feingold helyett keressen egy komoly teológus szerzőt az obszerváns tomista álláspont alátámasztására.

Puskás Attila minden jel szerint felelősen és jól foglalt állást, amikor azt a Communio-val egybehangzóan tette. Puskás Attila könyvén “Nihil Obstat” is található.

Megjegyezném, hogy Ön vitte ebbe az irányba a témát. Mielőtt még Feingold ‘megszólalhatott’ volna, már eleve megpróbálta megrengetni a hitelét azzal a sejtettéssel, hogy egy gyanús egyetemen tanít. Valóban nincsenek “bennfentes” információim az egyetemről, de arról sem vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy teljesen objektív és nem elfogult az az információ, amit az egyetemről most hallok. Ha olyan lenne, amilyennek beállítják, ismerve a köztudatot, botrányoktól kellene hemzsegnie az internetnek, ez azonban nem látszik vagy az én figyelmemet kerüli el. Úgy igazából eddig nem is vettem tudomást arról, hogy Feingold hol is tanít. A másik hely, ahol ezt teszi egy egyházmegyei szeminárium. Azt se tudom, hogy a most új életet kezdő Krisztus Légiójával való összehasonlítás mennyire indokolt. És mennyire aktuálisok az említettek exkommunikációk. Mindenesetre érdekesek lennénekek ezek, miközben az abortuszt előmozdtó “katolikus” politikusok rendszeres áldozók. Látok egy csomó állítást alátámasztás nélkül. Önmagában abban sem látok kivetnivalót, ha egy gyors-étterem tulajdonos katolikus “tradicionális” egyetemet alapít. Egyetlen homoszexuális ügyet találtam az egyetemmel kapcsolatban, felteszem, hogy erre gondolt(http://www.winknews.com/Local-Florida/2010-09-08/School-speaks-out-about-nun-sex-scandal#.UxEHF9wX_Vo ).

Aquinói Szent Tamás könyörögj érettünk!

Mielőtt ezt a megjegyzést írtam nem tízig, hanem százig számoltam. Bevallom, hogy türelmem majdnem elhagyott. Szerintem érdemes “ezt a szálat is továbbvinnünk”, mert egy valóságos problémáról van szó. Egy egyetem skizmatikussá nyilvánításáról. De akkor nem értem, miért engedik katolikus egyetemként, püspöki jóváhagyással működni.

Előfordult már, hogy teológiai iskolák vitáiban a másik felet eretneknek nevezték, de régen ezt az alapján tették, hogy kimutatták, hogy valamelyik állításának a hit igazságaival való összeegyeztetése problématikus. Nem lenne jó ezt azzal helyettesíteni, hogy valaki többek között egy “gyanús” egyetemen is tanít, amely egyetem ráadásul teljes egyházi jóváhagyással működik és más egyetemekkel ellentétben nyiltan ellenzi az abortuszt és a homoszexualitást. Persze van egy pszichológiai igazság, ha valakit megpróbálnak rezervátumba, karanténba zárni, akkor lehet, hogy előbb-utóbb ennek megfelelően is fog viselkedni.

Ezt a doktrinális problémát az Ecclesia Dei adflicta dokumentum (1988) így rögzítette: “4. The root of this schismatic act can be discerned in an incomplete and contradictory notion of Tradition. Incomplete, because it does not take sufficiently into account the living character of Tradition, which, as the Second Vatican Council clearly taught, “comes from the apostles and progresses in the Church with the help of the Holy Spirit. There is a growth in insight into the realities and words that are being passed on. This comes about in various ways. It comes through the contemplation and study of believers who ponder these things in their hearts. It comes from the intimate sense of spiritual realities which they experience. And it comes from the preaching of those who have received, along with their right of succession in the episcopate, the sure charism of truth” [5].”

Az említett egyetem amolyan katolikus rezervátumot kívánt létrehozni, amely törekvést a Szentszék – paradox módon – nem tartott katolikusnak. Ezek tények. De talán nem ezt a szálat érdemes itt továbbvinnünk…