Hozzászólás: A teleológiai érv. 1.rész

Szerző: matthaios

matthaios — Mon, 16 Sep 2013 09:09:18 +0000

Bevallom, amikor először kezdtem el foglalkozni a cél-oksággal, nekem is voltak hasonló érzéseim. Ami miatt végül elfogadhatónak tartom a cél ok létét, az a metafizikai gondolatmenet, amely szerint, például a fizikai törvények is, az éppen most létező dolgot hozzákötik egy még meg nem valósult, jövőben lévő, a fizika világában még nem létező dologhoz. Ilyen hozzárendelés feltételez egy olyan “környezetet”, amelyben a fizikai világban még nem létező dolog is valamilyen módon létezik. Ennek a “környezetnek” a fizikai világon kívül kell lennie, mert a fizikai világban csak a pillanat, csak a jelen van. Az ember értelme olyan környezet, amely képes túllépni a pillanat korlátán, elvonatkoztatni a jelentől. Az emberi értelemről azonban ebben az esetben nem lehet szó, mert nyílván nem az ember csinálta a fizikai törvényeket. A legutóbbi állítás bármennyire is nyilvánvalónak látszik, részben vagy egészben megkérdőjelezik. A kétely annyiban jogos, hogy a világban önálló létezőként, például valamilyen szoftverként nem léteznek a fizikai törvények, tehát ezek értelmünk létezői (ens rationis). Viszont a világban valóban érvényesülnek ezek a törvények. Ez a felismerés az alapja annak, hogy értelmünkben már elkülönített, bizonyos fokig önálló létezőként jelennek meg a fizikai törvények. Miután már eljutottunk Istenhez, a fizikai törvények eredetét Isten teremtő eszméjében (idea creatrix) látjuk, értelmünk az érzékszervi adatok közvetítésével ezeket az eszméket ismeri föl, részlegesen és tökéletlenül.

Szerző: David Vincent

David Vincent — Mon, 16 Sep 2013 08:20:55 +0000

‘A cél ok itt úgy jön be a képbe, hogy azért dobom a labdát ilyen sebességgek, ilyen irányban, hogy beleessen például a kosárba. ‘

‘De mi lehetett ezzel a célja?’ Az anekdota szerint Metternich mondta ezt, amikor értesült Sándor cár haláláról.

Továbbra is abban látom a cél ok veszélyét, hogy célt és céltudatot csempész oda is, ahova esetleg nem kellene.
‘a világnak oka van’ – ‘a világgal valakinek célja van’
A második kijelentés már mintha mondana is valamit Istenről. Először nem azt kéne belátni, hogy a céllal bíró valaki létezik egyáltalán?

Szerző: matthaios

matthaios — Sun, 15 Sep 2013 17:13:44 +0000

A cél ok itt úgy jön be a képbe, hogy azért dobom a labdát ilyen sebességgek, ilyen irányban, hogy beleessen például a kosárba. A ható ok megmagyarázza a labda pályáját, egészen a kosárba esésig. Mégis a magyarázathoz hozzátartozik az a szándékom is, hogy a kosárba akartam dobni, nem pedig valamit eldobni, hogy a kutya visszahozza. Szándékom, a cél ok, azt jelzi, hogy egy jővőben bekövetkező esemény, a labda kosárba esése miatt adtam pontosan akkora irányt és sebességet a labdának, hogy a kosárba essen. A jövőre irányultság azonban megtalálható az élettelen világban is. A ható ok megmagyarázza a lehetőségből a ténylegességbe való átmenet hogyanját, nyitva marad azonban az a kérdés, hogy mi magyarázza meg a ható ok ezen végállapot felé irányultságát, hiszen ez a végállapot a ható ok működése alatt még nem létezik a tapasztalható valóság rendjében. Tehát itt nem arról van szó, hogy a ható ok mellett egy másik, ható okon teljesen kívül álló okról van szó. A ható ok irányultságáról van szó, amely a még nem létező jövő állapot felé mutat.

Szerző: David Vincent

David Vincent — Sun, 15 Sep 2013 14:26:03 +0000

Kedves Matthaios!

‘A cél ok feladata annak a magyarázata, hogy a ható ok miért éppen ezt az okozatot hozta létre, miért nem egy másikat, milyen cél valósul meg ennek az okozatnak a megvalósításával.’

Nem látom, hogy hogy válik szét a cél ok és a ható ok, ha mondjuk eldobok egy labdát. A sebességből és az irányból meg tudom mondani, hogy merre száll. Azért száll, mert eldobtam, és azért ‘úgy’ száll, mert ‘úgy’ dobtam.

Nem felesleges itt a két ok?

Szerző: matthaios

matthaios — Wed, 11 Sep 2013 17:24:38 +0000

Valójában a “cél”, “cél ok” szavak csak arra tapasztalatra utalnak, hogy egy adott lehetőségből a jövőben egy adott megvalósulás következik. Tehát itt a jelen állapotból egy jövőbeni állapot megvalósulásához való hozzárendelésről van szó, tudatosságot nem feltételezve. A magyar “cél” szóban hangulatilag benne lehet valami tudatosság is. A latin “causa finalis” kifejezés ebből a szempontból jobbnak tűnik, mert a latin “finis” szó eredetileg véget, végkifejletet jelent. A magyarban erre talán a “finis” szó utal, de ennek sem ez az igazi jelentése. A jövőt is elképzelni tudó ember esetében a jövő állapot megvalósítása tudatos célként jelenhet meg. Ilyen, tudatos értelemben vett célt azonban az érv nem tételez fel. Az már az érv következtetése, hogy az emberalatti világban tapasztalt, tágabb értelemben vett “célok” mögött is egy tudat van.

Szerző: David Vincent

David Vincent — Wed, 11 Sep 2013 16:28:06 +0000

‘A cél ok feladata annak a magyarázata, hogy a ható ok miért éppen ezt az okozatot hozta létre, miért nem egy másikat, milyen cél valósul meg ennek az okozatnak a megvalósításával.’

Nem gyengíti az érvet az, hogy eleve feltesszük, hogy egy ‘cél’ valósul meg?