Jók a tanulmányok a blogon, így összességében maga a blog kiváló. Nagyon kellett már egy olyan webes felület, ami ismerteti a katolikus dogmákat, fogalmakat, tantételeket stb. Még így is rengeteg sületlenséget lehet olvasni nem csupán a katolicizmusról, de a kereszténységről, sőt magáról a vallásról is. Így az ilyen blog érték(es).

Remélem, még lesznek írások a bizánci teológiáról. Hálás, érdekes téma.

Ha szabad ajánlanom, érdemes bevenni társszerzőnek a fenti uraságot, Szász Pétert is, mivel a katolikus skolasztikus teológiában olyan otthonosan mozog, mint kevesek. Ismerem az urat, merem ajánlani. Ketten még többet ki tudnának hozni a blogból. De csak egy gondolat a részemről…

Az is szépen hangzó, de nem igaz gondolat részükről, hogy “a bizánci egyház elvetette a keresztény teológia és az antik görög bölcselet szintézisét, is patrisztikus maradt”.

Ez tipikusan annak alátámasztására használt közhely, hogy no lám, mi hagyományosak, szervesek maradtunk, míg a latinoknál törés állt be, és kontradiktív a latin teológia az egyházatyákéval.

A “palamizmus” is bölcselet, lényegileg moderált platonizmus.

Sajnos a palamizmussal szemben a nyugati apologetika ugyanolyan hamis extrapolációt végzett sokszor, mint amit az orthodox vulgárapologetika a slokasztikával.

A nyugati vulgárapologetika szillogizmusa: palamizmus = platonizmus
platonizmus = pantheizmus
palamizmus = pantheizmus

A keleti vulgárapologetika szillogizmusa:
tomizmus = arisztotelizmus
arisztotelizmus = deizmus
tomizmus = deizmus

Egyik sem veszi figyelembe, hogy mindkettő moderált platonizmus ill. arisztotelianizmus, és Tamásban is a “tiszta arisztoteliánusokkal” (a nominalistákkal) szemben van platonizmus annyiban, hogy Platón olvasta Arisztotelész által a rendszere.

A palamizmust is lényegében az ún. messzalianizmussal keverik nyugaton, ami súlyos érveléstechnikai hiba.

Mindenesetre nem állítom, hogy a kérdés csupán szemantikai, és nem doktrinális. (Ahogy sok kortárs “apologetika” a teológiai vitákat elpszichologizálja, vagy elszemantikázza.)