Ezek a magyarázatok azonban arra nézve nem magyarázatok, hogy például miért annyi a gravitációs állandó, amennyi. Tegyük fel, hogy az erdőben egy fába vésve írott szöveget találok. Ennek magyarázata az, hogy olyan valaki, aki tud írni, véste a fába. De ugyanakkor ez nem magyarázat arra, hogy miért az a szöveg tartalma, ami. Ez a helyzet az istenérvek esetében is. Ezek eljutnak a világ teremtőjéhez, de arra nézve nem adnak pontos magyarázatot, hogy miért olyan a világ, amilyen.

A kozmológiai érvek alapgondolata az, hogy tapasztalatunk magyarázatát csak olyan valami adhatja, ami bizonyos dolgokban hasonlít a tapasztalható dolgokhoz, más dolgokban viszont alapvetően különbözik. Így például ő is ok, változtató, létező. Ugyanakkor nem okozat, nem változik, önmagában véve szükségszerű létező. Az ilyen létező fogalmánál fogva nem szorul magyaráztra, hiszen nem okozat, nem változik, önmagában véve szükségszerűen létezik stb. Az ontológiai érvek kiindulása fordított, nem a tapasztalatból, hanem a fogalomból indulnak ki.

Akkor a kérdés az, hogy a világegyetemtől független, azon ‘kívül’ létező, de teljesen meg nem ismerhető Isten miért teljes magyarázat.
Köznapi értelemben nyilván nem az, sőt sokan csak kibúvónak tartanák, ha egy problémára az lenne a válasz, hogy ‘Isten miatt’.

Viszont az is igaz, hogy a kérdésre ‘honnan származnak a világegyetem törvényei’ nem lehet értelmes felelet az, hogy ‘a világegyetemtől’. Mintha egy társasjáték maga írná a szabályait.
(De ezzel csak magamat ismétlem)

Helyes az a megállapítás, hogy az útak valamilyen “világszemléletre” épülnek. A logikai szerkezetben ezek tényleg logikán kívüli elemként jelennek meg. A mi érveink világszemléletének mélyén az van, hogy a létezés értelmes, a létezők magyarázatában csak a teljes magyarázatnál lehet megállni. Ezzel tulajdonképpen a természettudományokban alkalmazott elvet, a természettudományok fejlődését követelő elvet alkalmazzuk a végsőkig. Valóban nem teljesen logikai belátás kérdése az, hogy az önmagában nem teljesen megmagyarázott láncok esetében a végtelenség sem szolgáltat magyarázatot. A teleológiai érv is azon a belátáson alapul, hogy a jővőben bekövetkező dolgoknak anyagi létüket megelőzően egy tervező értelemben létezniük kellett.

A kérdés az, hogy mit lehet kezdeni a világszemlélettel. Teljesen szubjektív dolog-e ez, vagy pedig ennek is kapcsolódnia kell valahogyan a valósághoz? A rendszerezett “világszemlélet” tulajdonképpen a filozófia, jelen esetben az arisztotelészi-tomista metafizika. A filozófiának is kapcsolódnia kell a valósághoz, ezért a filozófiák nem lehetnek teljesen szubjektívak. A filozófiai viták is értelmesek. Azonban itt nagy szerepe van a nem teljesen logikai természetű belátásnak is. Az ehhez való eljutás viszont hosszadalmas lehet, mert a belátás nem csak a logika kényszerítő erejére támaszkodik, hanem a valóság (néha nagyon mélyre menő) elemzésére. Megismerésünk két (nem egymástól mereven elkülönülő) szakaszra bontható. Az első szakaszban az érzékszerveinktől kapott adatok alapján értelmünk az ezekben lévő érthetőt, intelligibile-t dolgozza fel. Ennek eredménye a fogalom, amely azonban nem egy egyszer és mindenkorra lezárt valami, hanem ez is dinamikusan fejlődik. A megismerés ezen szakaszát követi az analizálás szakasza, amikor a fogalmak alapján itéleteket alkot az értelem. Ezekben a fogalmakról, tartalmukról valamit állítunk, fogalmainkat egymással összevetjük. A logika csak arra vonatkozik, hogy hogyan kaphatunk helyes itéletekből újabb helyes itéleteket. A filozófiai belátásban hangsúlyos a megismerés első szakasza, míg a matematikai belátásban a logika kapja a főhangsúlyt. Ezért a nagyobb mértékben zárt ontológiai érveknél éppen a valósággal való kapcsolat problémáját vetik fel.

A végtelen láncokról kérdeznék még:

‘ De annak a lehetősége sem lehet indok, hogy a lánc elejére bármikor hozzá tudunk fűzni egy újabb okot. Ha ezt indokolásnak tekintenénk, fel kellene adni az értelmesség, az elvi megmagyarázhatóság elvét.’

Ez az érv szigorúan véve nem a gondolatmenet része. Azt mondjuk, hogy ha a láncot magával a lánccal magyarázzuk, akkor lemondunk az értelmes válaszról. De ez nem logika kérdése, hanem világszemléleté. Emiatt az érvelés nem lesz zárt. Azt hiszem erre utalt a 2013-09-02 14:33-kor írt kommentjében.

Miért a végtelen láncok? Szerintem ezek potenciálisan ott vannak. Így például, ahogyan időben haladunk az ősrobbanás, a szingularitás felé, az okok, magyarázatok rendjében mindig újabb és újabb rétegre akadunk, de a szingularitást igazából soha nem érjük el. Így tehát lehetőség szerinti (potenciálisan) végtelen ok-, magyarázatsorral van dolgunk. Ugyanezt a potenciálisan végtelen sort az egyidejű okok esetében is megtalálhatjuk, mert itt is újabb ás újabb rétegeket találunk, a fizika halad, de a teljes univerzum teljes megértéséig nem jut el. Ezért szerintem a kozmológiai érvek (annak ellenére, hogy több mint kétezeréves történetük van) jól alkalmazkodnak a természettudományok jelenlegi állapotához. A természettudományos magyarázatok terjedelemben növekvő, és ezzel együtt egyre mélyülő magyarázatai a végső, totális magyarázatot nem adhatják meg. Erre utal a potenciálisan végtelen láncokra vonatkozó gondolatmenet.

Az 1/x a és b közti integrálja egyébként ahogy a halad a nulla felé, halad a végtelen felé, ami matematikai értelemben azt jelenti, hogy akármilyen nagy értéket felvehet. Be kell vallanom, matematikai ismereteim már ahhoz megkoptak, hogy pontosan tudjam, mi van akkor, amikor b tart a végtelen felé. Monoton növekvő sorozatról van szó, ez tarthat a végtelenhez is, de tarthat valamilyen értékhez is. Régen volt, amikor analízist tanultam. Viszont az 1/x függvény határozott integrálja semmilyen intervallumban nem veszi fel a nulla értéket, ellentétben 0+0+0… összeggel, amelynek, mint végtelen összegsornak az értéke is 0. Erre utaltam a hasonlatomban.

A fizikai törvényekkel kapcsolatos megjegyzésével egyetértek, ez valóban egy érv alapja. A téma Einsteint is gondolkodóba ejtette. A fizikai törvényekkel kapcsolatban felmerültek olyan elképzelések is, hogy különböző univerzumok léteznek különböző törvényekkel, ezért nem szabad igazán meglepődnünk univerzumunk törvényeinek egyediségén, mert ezek nem egyediek. A kérdés azonban ekkor is ott van, miért vannak egyáltalán törvények. Miért nincs ehelyett káosz?

A fizikai törvényekre, vagy tágabb értelemben a világ rendezettségére (és itt nem feltételenül a célszerűségről van szó) építő érvek a fizikoteológiai érvek. Ezek egyik korai változata Aquinói Szent Tamás ötödik útja. A következő bejegyzésben ezekkel az érvekkel foglalkozunk.

Bevallom, nem értem, hogyan következik az első mondatból a második.

A fizika törvényeit azért hoztam szóba, mert így talán nem kell végtelen láncokkal bíbelődni. Ha elfogadjuk, hogy legalább a saját akarattal bíró élőlények megjelenéséig mindent a természeti törvények irányítottak, akkor elég addig visszamenni. Onnantól már csak egy kérdés van: honnan származnak ezek a törvények? Származhatnak-e a Világegyetem törvényei a Világegyetemtől?

‘ Nem érv, de a belátást segítheti az a matematikai tény, hogy ha egy végtelen sor bármely részösszege zéró, akkor a teljes sor összege sem lehet ettől különböző. ‘

Egy ellentétes dolog ugrott be: az 1/x integrálja MINDEN pozitiv a és b szám között létezik, mégis bajok vannak, ha b-vel tartunk végtelenhez.

Szerintem egyébként a kozmológiai érvek “lelke” a végtelen sorok esetével foglalkozó érvelés. Ilyen sorok lehetetlenségét tisztán logikai úton nem lehet belátni még akkor sem, ha kezdőponttal rendelkeznek, hiszen tele van velük a matematika. Ez az a pont, ahol leginkább szükség van a belátásra. Itt válik el a monista materializmus és panteizmus a teremtő és teremtmény határozott különbségét megállapító érveléstől. Az érvelés gyökere tulajdonképpen az értelmességre, az elégséges magyarázat szükségességére való hivatkozás. Ha ezt valaki nem fogadja el, akkor számára hatástalan az érv. Az elfogadásra viszont semmilyen, szoros értelemben vett logikai kényszer nincs. Itt valójában a lét megismerhetőségének, a magyarázat iránti igénynek a végsőkig viteléről van szó. Ha ez az igény nincs meg, akkor az érv nem működik. Ez a “végsőkig vitel” mutatkozik meg abban, hogy még a végtelenséget sem fogadjuk el elégséges magyarázatnak. Nem érv, de a belátást segítheti az a matematikai tény, hogy ha egy végtelen sor bármely részösszege zéró, akkor a teljes sor összege sem lehet ettől különböző. Így, ha a tapasztalatból kiinduló, ezt magyarázó bármely hosszú sorozat elégtelen magyarázatot ad a tapasztalatra (vagy élesebben megfogalmazva, nem eredményez okot, változást vagy létet), a végtelenség önmagában ezt ugyancsak nem okozhatja.

Az idő problémája régi probléma. Szent Ágoston mondja, ha nem kérdezik, mi az idő, tudjuk mi az, ha viszont megkérdezik, már nem. Az idő többek szerint (szerintem is) valójában csak értelmünkben létezik. Így hasonló a számokhoz, a hármas szám csak értelmünkben van meg. Ugyanakkor a szám nem egy valóságtól független dolog, mert van három alma stb. A skolasztikus terminus: ens rationis cum fundamento in re. Olyan külső valóság sincs, mint idő, viszont vannak egymással relációban álló változások, amelyek az idő értelmi kategóriájának az alapjai. Tehát az idő is visszavezethet bennünket a változáshoz.

A fizikai (és egyéb) törvények léte valóban elgondolkoztató kérdések feltevésére indíthat. Így például arra, hogy miért ilyenek ezek a törvények és miért nem mások. Ennek teljes magyarázata nem lehet a törvényt “végrehajtó” létezőben. Így valójában eljutunk a negyedik arisztotelészi okhoz, a cél-okhoz (causa finalis). Aquinói Szent Tamás ötödik útját erre az okságra építi. Persze, tudjuk, hogy a cél-oknak már csak az említése is néha eleve “kiveri a biztosítékot”. Megint csak igéretet teszek: igyekszem erről majd egy bejegyzést készíteni.

Bevallom, ezt nem értem. Itt mintha egy végtelen sorozat elejéről beszélnénk, ami vagy van nincsen.
A pozitív egész számok halmazának (a szokásos > relációval) van eleje, ott létezik X elem. Az egész számokról ez már nem mondható el.

A végesről a végtelenre való kiterjesztést problémásnak éreztem. De az is lehet, hogy nem fogtam fel igazán.
Ha jól értem, arról van szó, hogy egy oksági lánc okát keressük, ez pedig nyilván nem lehet a lánc egy közbülső eleme. De mi van akkor, ha csak közbülső elemek vannak?

Talán egyszerűbb a helyzet, ha azt kérdezzük, hogy mi az idő oka, vagy honnan származnak a fizikai törvények (okság). Ebben az esetben érzi az ember, hogy valaki vagy megtagadja a választ, vagy az időn és a fizikán (világegyetemen) kívüli magyarázatot ad.