Az üdvösségre való eleve elrendeléssel kapcsolatban a molinisták megpróbálnak valamilyen magyarázatot adni. A tomisták ezt nem teszik, számukra ennek a „végső elv” az örök isteni határozat. Ez nem véletlen, ebben az isteni bölcsesség nyilvánul meg, ugyanakkor „levezethetetlen”. Mint ahogyan az is levezethetetlen, hogy Isten miért teremtett egyáltalán és miért olyannak teremtette a világot, amilyen. Az egyén üdvösségre való eleve elrendelés sem véletlen, de nem is vezethető le.

Azt hiszem itt is elérkezünk annak a a határához, amit itt a földön Istenről tudhatunk.

Amit sajnos még mindig nem vagyok képes megérteni, hogy a tomista modell szerint hogyan kapnak egyesek hatékony kegyelmet (hogyan választ Isten). Amennyiben csak Isten “szuverén akaratától függõen”, ez számomra kicsit úgy hat, mintha akár véletlen kiválasztásról is szó lehetne. Persze mivel Isten jó, igazságos, maga a szeretet és kegyes hozzánk (http://www.vatican.va/archive/ccc_css/archive/catechism/p1s2c1p1.htm kulonbozo pontjai pl.), ezért ez kizárt, mindenesetre úgy érzem, hogy a választás során Isten felhasznál valamiféle “tudást”, ami arra vonatkozik, hogy az egyes emberek mit tennének szabad akaratukkal (ami ismét a molinizmus felé vezet).

A tomista-molinista vitában jelen volt a domonkosok és jezsuiták közti presztizs is. A domonkosok a jezsuitákat szemipelágiánizmussal, a jezsuiták a domonkosokat pedig kálvinizmussal vádolták. Azt hiszem, a 16. század elején valamelyik pápa megtiltotta, hogy ebben a vitában egymást eretnekeknek nevezzék.

Hittétel, hogy van hatékony kegyelem, amely az üdvösségre vezet. Az is hittétel, hogy ez a kegyelem sem veszi el az ember szabad akaratát. Ugyancsak hittétel, hogy van csak elégséges kegyelem is, amelyet nem kísér az akarat közreműködése. Schütz Antal megjegyzi, hogy méltán imádkozhatunk: a csak elégséges kegyelemtől ments meg Uram minket. A predestináció hittitka alapján tudjuk, hogy Isten kiválaszt az üdvösségre, de ez a kiválasztás nem kapcsolja ki a szabad akaratot. Ilyen módon Isten nem választ ki a kárhozatra. Míg az üdvösség a kiválasztó Isten ingyenes ajándéka, addig a kárhozatot az ember teljesen magának köszönheti. Hogy ez hogyan történik, nem látjuk át, a tomizmus és a molinizmus kétféle értelmi megközelítést ajánl föl, de ezek messze vannak a teljes magyarázattól. Erről többet majd csak odaát fogunk megtudni.

“Elégséges és hatékony kegyelem”: amennyiben az elégséges kegyelem csak az üdvösségre irányuló döntés feltételéhez, lehetőségéhez vezet el, lehetséges annak elfogadása a szabad akarattal és így üdvösség? Más olvasmányaim alapján csak azok üdvözülnék, akik hatékony kegyelmet kaptak, mivel a szabad akarat válasza a “csak” elégséges kegyelemre elutasító.

Amennyiben helyes, amit az előző bekezdésben írtam, hogy választja ki Isten, kik kapjanak hatékony kegyelmet?