Hozzászólás: A halál és a feltámadás között

Szerző: matthaios

matthaios — Mon, 08 Dec 2014 21:39:03 +0000

Előd István dogmatikája az interneten is elérhető. Magyar nyelven a legrészletesebb dogmatika Schütz Antal dogmatikája, amelyről reprint is készült, sajnos elég drága könyv. Ezek a könyvek foglalkoznak a predestinációval is.

Szerző: Adoremus

Adoremus — Mon, 08 Dec 2014 17:16:29 +0000

Köszönöm a választ.Amivel jómagam is egyetértek.
Az ajánlott Dogmatika könyvet pedig megpróbálom beszerezni.
….
(Bár nem teljesen a témába vág.) Megkérdezném, hogy az ajánlott könyv érinti-e a predesztináció témakörét(is) , vagy esetleg létezik kifejezetten ezzel kapcsolatos katolikus irodalom is/ Ugyanis komoly fejtörést okozott a nekem a közelmúltban Kálvin Institutio-ja. /Köszönöm

Szerző: matthaios

matthaios — Mon, 08 Dec 2014 16:08:28 +0000

A lélek halhatatlanságáról a dúsgazdag és szegény Lázár példabeszéde határozottan beszél (Lk 16, 19-31). Az elbeszélés szerint mind a két Lázár meghalt, de ugyanakkor mind a két Lázár él is. Ez azonban a föltámadás előtt van, mert a gazdag Lázár öt testvére még él, hozzájuk szeretné elküldetni a szegény Lázárt a gazdag Lázár, hátha neki hinnének. Itt tehát a halál (a gazdag Lázárt is eltemették) és a feltámadás közötti életről van szó. Akik a lélek halál és föltámadás közti életet tagadják, azok csak egy erkölcsi tanítást közlő példabeszéd valós alapot nélkülöző keretéről beszélnek. Ez azonban egy elég valószínütlen értelmezés. (A krisztadelfiánusok szerint persze Jézus csak ember volt.) De hivatkozhatunk a jobb lator esetére is, akinek Jézus ezt mondja a kereszten: “Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23, 43). A jobb lator tehát Jézussal lesz a paradicsomban, miközben teste halottan függ a kereszten.

A feltámadottak hallgatása önmagában semmit sem jelent. Nem biztos, hogy ez egy megosztható élmény volt. Van, amiről inkább hallgatni érdemes.

Kevesen voltak a keresztény ókorban, akik a lélek ugyanolyan haláláról beszéltek, mint a test esetében. Azok is kevesen voltak, akik valamilyen öntudatlanságról, álomról beszéltek. Iréneusz szerint a lélek Isten kegyelme miatt halhatatlan. Tertulianus a lélek lényegéből akarja levezetni a hallhatatlanságot és nyomában Hyppolytus, Novatianus, Cyprianus, Nüsszai Szent Gergely, Szent Ágoston. (Ezzel kapcsolatban Előd István Katolikus dogmatika, Szent István Társulat, 1978, 683.o.)

Szerző: Adoremus

Adoremus — Mon, 08 Dec 2014 10:27:24 +0000

Köszönöm válaszát;
Egy másik kérdés szorosan a cikk témájával kapcsolatban.
A lélek halál utáni (tudatos)folytonosságát,sokszor támadás éri főleg a krisztadephián alapokkal bíró szekták részéről.Gyakran hozzák fel érvként Jézus feltámasztásait,ezek közül is Lázár feltámasztását,azzal érvelve,hogy ha lenne a halál után valamiféle olyan folytonossága a léleknek,akkor arról Lázár bizonyosan beszámolt volna az őt körülvevőknek.
Olyan ez mint amikor valaki jár egy egzotikus országban és miután hazaért akkor bizonyosan nem tartja magában a szerzett tapasztalatait ,hanem vágytól égve elmondja azt mindenkinek.

Az álláspontjuk szerint a halálból visszatértek nem számoltak be semmiről amit /odaát/láttak tapasztaltak. Álláspontjuk szerint,egy esetben sem látunk semmiféle erre utaló beszámolót az evangéliumokból amik pusztán csak a feltámadás eseményéről számol be.Azt hiszem mondanom sem kell,hogy ezek a krisztadelphián vallások ezekre az igehelyekre is alapozva,teljesen elvetik a lélek halhatatlanságának tanítását.A lélek szerintük is visszaszáll ugyan istenhez, de az nem más mint egy ‘éltető személytelen energia’az említett szentírási példákra rámutatva.Másrészt így a halál utáni állapotot a gyakorlati tapasztalatra építve,a teljes öntudatlansággal magyarázzák,hasonlóan az eszméletvesztéshez,vagy a meg nem születés előtti ‘nem léthez.’

Esetleg mégis vannak ezzel ellentétes tapasztalatok? Mennyire megalapozott az álláspontjuk az említett csoportoknak? Az korai egyházatyák tettek erről(a témáról) valamiféle hitvallást?

Szerző: matthaios

matthaios — Sun, 07 Dec 2014 21:50:44 +0000

A feloldás abban lehet, hogy a gyermek nemzése önmagában nem bűn, sőt erkölcsileg értékes is lehet. A házasságtörésben sem válik ez önmagában rosszá. A rossz, a bűn úgy jelenik meg, hogy a házasságtörés miatt olyan cselekedetről van szó, amely ellentétes az Isten által alkotott emberi természettel, amely szerint a házasságnak lényeges követelménye a hűség. A házasságtörés által az történik, hogy egy részleges jót helyeznek a teljes jóság, Isten elé, azaz az ember végső célját egy részleges jóba helyezik. Ez tulajdonképpen a bűn gyökere. Istennek a “célja” a saját jósága, amely felé nem kell törekednie, mert ennek birtokában van. A teremtésben, az emberek boldogságának akarásában is ez Isten célja. Ezért Istennel kapcsolatban nem merülhet fel az, hogy valamiképpen valamilyen bűnben működne közre, mert ez azt jelentené, hogy saját céljától térne el, ami lehetetlen. Így egy új emberi élet kezdete sem lesz magában véve rosszá, a rossz csak a házasságtörést elkövetők bűne. Istennek a bűnhöz való viszonyát úgy fejezik ki, hogy Isten nem oka, okozója, közreműködője a bűnnek, hanem csak megengedi ezt. Arra viszont nem tudjuk a pontos választ, hogy Isten miért enged meg egy konkrét bűnt. Csak azt tudjuk, hogy még ebből is egy nagyobb jó fakad. A húsvét éjszakáján énekelt Exsultet ezt költői módon így fejezi ki: “Ó Ádám valóban szükséges bűne, melyet eltörölt Krisztus halála! Ó szerencsés vétek, amely ily nagy és ekkora fölségű Megváltót érdemelt!”

Szerző: Adoremus

Adoremus — Sun, 07 Dec 2014 19:07:23 +0000

Üdv;
A linkelt cikkben lévő megállapítás miszerint:

“Isten közvetlen teremtéssel hozza létre mindannyiunk lelkét” részemről magyarázatra szorul.

Ha ugyanis Isten közvetlenül teremti meg minden fogantatás pillanatában a lelket,akkor súlyos erkölcsi kérdések vetődnek fel az isteni közreműködést illetően.Mire gondolok?

Ezt egy szélsőséges példával illusztrálnám:

1.Ha isten teremti azokat a lelkeket is akik törvénytelen házasságban és vagy paráznaság keretén belül jönnek létre, akkor Istent bűnrészessé tesszük a fogamzás történetben,mert aktív részesévé tesszük a porneiának,ami ellentmondásos ugyanis ezzel hozzájárult egy általa is elítélt tevékenységhez azzal,hogy ‘a lelket ő maga külön teremtette’.Isten pedig szent.

Hogyan oldható fel a probléma? Várom válaszát :)

Szerző: Jorsits Attila

Jorsits Attila — Thu, 27 Nov 2014 10:57:43 +0000

Precíz, korrekt felvezetés. Mivel a katolikus teológia idevágó tanításait csak alapszinten ismerem, érdeklődve várom a folytatást.

Szerző: Szász Péter

Szász Péter — Wed, 26 Nov 2014 22:38:01 +0000

A témához kapcsolód értékes cikk a hajdani tomista szemléből, a “Veritas”-ból:

http://betiltva.com/files/tudos-takacs_a_lelek_halhatatlansaga.php