Betegség (házastársé, szülőé, gyereké)vagy akár az anyagi ellehetetlenülés valós veszélye is lehet súlyos ok, nem csak háború.

Ennek a forrása a KV cikk nyelvezete és fogalmazása, pl. “mely szerint a TCST is csak súlyos ok mellett alkalmazható”, “Az Egyház bűnösnek nevezi egyrészt az egyes aktusok fogamzásgátlását, ám a terméketlen ciklusokkal való tudatos számítást is súlyos ok híján.”. Ez a nyelvezet nekem azt sugallja – és igen, ez nincs ott, csak én látom bele – hogy a súlyos ok alatt valami olyan értendő, amely igen ritkán következik be (= kb. soha) Pl. ahogy írták előttem háború, de mondjuk anyagi problémák már nem feltétlenül (azaz a TCST kb az esetek 0.01%-ában megengedhető).

Erről írtak a KV témával foglalkozó cikkei alatt kommentelő bloggerek is saját oldalukon:
http://romaikatolikus.blogspot.hu/2016/05/mit-mond-az-egyhaz-fogamzasgatlasrol.html
http://prochristo.blogspot.com/2018/09/osszehazasodunk-de-tcst-zni-fogunk-mert.html
Itt gyakorlatilag úgy tárgyalják a témát, mintha számukra teljesen világos lenne, mit jelent egész pontosan a komoly indok (és nem az egyéni eset, lelkiismeret, helyzet stb függvénye volna).

Nyilván csak én látom ezeknek az ellentétét a MKPK Boldogabb Családokért körlevél 114 és 115. pontjával is:
https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=157#N17
Ez utóbbi szerintem eléggé érthetően fogalmaz, például: “a szülőknek “felelős családtervezéssel kell lelkiismeretükben végiggondolniuk, mikor és hány gyermeket tudnak vállalni, testi-lelki egészségük, anyagi helyzetük, önfeláldozó szeretetük mértékében, hogy őket a család biztonságos légkörében boldog emberekké neveljék” illetve “A felelős családtervezés nem ad teret az egyéni önkénynek.”.
Eszerint (az én értelmezésemben) a fent említett 0.01% téves, a TCST-re jóval több esetben van megfelelő ok, amely természetesen lelkiismerettel közösen átgondolt, gyakorlatias, önzéstől mentes (ez magától értetődő egyébként, azt gondolom, mindenben erre kell törekedni).

Várom a véleményeket. :)

Isten a homoszexuálisokat is szabad akarattal teremti. Ez nyilván nem ellentétes szándékával. Az viszont igen, ha a bűn mellett döntenek ezzel a képességgel.

De ha elfogadjuk, hogy a szülőknek joguk van eldönteni, hogy hány új lelket kívánnak létrehozni, akkor utána szőrszálhasogatás — és a gyakorlati ész megcsúfolása — azon lovagolni, hogy erkölcsösebb-e óvszert húzni, mint évtizedekig hőmérőzni, és azt mondani, hogy mi aztán igazodunk a terveidhez, Uram.

Ami a melegeket illeti. Isten homoszexuálisnak teremtette őket. Ez nyilván nem ellentétes az Ő szándékával. Az viszont igen, ha engednek az istenadta vágyaiknak. Azért ez nehéz kérdés, szerintem.

Írtam már, hogy a természetet uralmunk alá hajthatjuk, mert alánk rendelte Isten.

Teljesen más a helyzet a meghívással, hogy Isten munkatársai lehetünk a lelkek létre-hozásában.

Itt nekünk kell igazodnunk Hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy nem választjuk szét, amit ő összekapcsolt.

‘A melegek dolgát ne keverjük ide, ha nem muszáj.’

De muszáj, mert világosan mutatja a ‘gyakorlati erkölcs’ hiányosságait. Nem azért rossz a homoszexuális aktus, mert ‘hánynod kell’ tőle, hanem azért, mert Isten szándékával ellentétes.

A terméketlen napokon valóban nincs összekötve a kettő. De ebből miért következne, hogy csak aznap szabad ilyen céllal házaséletet élni? Eleve: tényleg azt állítod, hogy reggelente meghőmérőzni az asszonyt intimus helyeken, és tapogatni a genitáliát nyákminta vétele céljából természetes emberi dolog? Hát melyik az az ember, akinek ez természetes? Három gyerekem van, egyikben sem buzog fel reggel a vágy, hogy hadd mérjék meg a hőjüket. Lehet, hogy a konkrét aktus a técsétézőknél csudálatosan természetes. Nálunk meg a reggelek csudálatosan természetesek, nem dugunk semmit sehová, és nem firtatjuk a nyák állagát.

A melegek dolgát ne keverjük ide, ha nem muszáj. Mondtam már, hogy elhánynám magam, ha végig kellene néznem, de ebből nem következik erkölcsileg semmi. Deviánsnak deviáns, de őket így teremtette a Teremtő, ilyen deviáns, aberrált orientációval. Ez sajnálatos, ők is érzik, hogy nem teljesen kerek a sztori, de én nem érzem magam elég bátornak hozzá, hogy boldog és rendszeres házaséletet élő családapaként arról prédikáljak bármelyik melegnek, hogy öreg, te így jártál, ezt el kell fogadni, majd néha lesz nedves álmod, és megkönnyebbülsz, jószerencsét!

1. Tehát ha össze vannak kapcsolva, akkor szerinted is Isten kapcsolta őket össze

2. A terméketlen napokon nincs összekötve a két dolog.
Ezeken a napokon tehát nem kell manipulálni az együttlétet, ha a házaspár nem szeretne gyereket.

‘Az én gyakorlati erkölcsöm szabályai világosak.’

Azt nem tudtad megmondani a gyakorlati erkölcsöd alapján, hogy mi a baj a homoszexuális aktussal.

Még az is lehet, hogy a gyakorlati erkölcs és a kereszténység nem egyeztethetők össze, és választani kéne a kettő között.

De hogy ebből miért következne az örömszerző házasélet tilalma bármikor is azután, hogy legyártottuk a fajfenntartáshoz több mint elegendő számú kölket, nem triviális.

Az én gyakorlati erkölcsöm szabályai világosak. A te erkölcseid szabályai önkényesek. Ez releváns különbség.

Azt, hogy férfinak és nőnek vagyunk teremtve. Így vagyunk Isten képmásai, és így tudunk élni azzal a teremtő hatalommal, amelyet Istentől kaptunk.
És ezért kell tekintettel lennünk arra, hogy Isten a gyönyört összekapcsolta a teremtő képességünkkel.

Ez az, amiből egy ateista semmit nem fogad el, és ez az, amit a te ‘gyakorlati’ erkölcsöd nem tud figyelembe venni.

“egy hívő számára az Istennel való kapcsolat is az erkölcs része. Ebből következik, hogy a házaspár Istennel való kapcsolata is erkölcsi kérdés.” Ez csak egy tautológia.
Persze, az erkölcsnek valóban lehet része, hogy Istennel hogyan viselkedsz: imádod-e, megszenteled-e az Úr napját, elkerülöd-e a fölösleges emlegetését és így tovább. De az, hogy bliccelsz-e a villamoson, vagy megcsalod-e az asszonyt, nos, ezek nem elsősorban az Istennel való kapcsolatot mérgezik. (Valószínűleg azt is, de ez mindegy: Nem azért tilos házasságot törni, mert a Jóistent zavarja odafent, hanem azért, mert ez a házastársadat (akinek örök hűséget és támaszt ígértél) megalázza. Nem azért tilos bliccelni, mert ez olyan mérhetetlen fájdalmat okoz a mennyben, hanem azért, mert ezzel nem tiszteled az értékteremtő munkát. És így tovább. És akkor jön a tök homályos mondás: azért nem szabad óvszert húzni, mert …. az Isten céljait keresztezed vele, illetve “a saját libidódat Isten elé helyezed”.

Ha éhes vagyok, és eszem, akkor vajon a saját éhségemet Isten elé helyeztem-e? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

“Az Istennel való kapcsolatnak pedig ebben az esetben része az, hogy mihez kezdenek az Isten által felkínált adományokkal. Az óvszerhasználat tehát erkölcsi kérdés.”

Mihez kezdünk azzal az adománnyal, hogy tudunk gyermeket nemzeni? Hármat összeütöttünk, többet egyelőre nem szeretnénk összeütni. Ezért az az Isten terve, hogy ha a klimaxig akarunk még örömszerző házaséletet élni, vegyünk egy megbízható hőmérőt, járjunk utána a méhnyaknyák állagával kapcsolatos tudnivalóknak, és kezdjük azzal a reggelt a kávéfőzés helyett, hogy közösen lessük a hőmérő higanyszálát. Bár az Isten útjai nem az én útjaim, nem tudom, hogy hogyan sikerült bárkinek arra a biztos következtetésre jutnia, hogy valóban ez volna az isteni út. Na mindegy. Ha egyszer kipróbáljuk a TCST-t, az azért lesz, hogy kevesebbszer kelljen óvszert használni. Mert, ahogy mondtam, az óvszerhasználat elleni legfőbb érv, hogy még az a tizedmilliméter vékonyságú gumi sem hiányzik közénk olyankor. De ez nem erkölcsi probléma, hanem teljesen gyakorlati.